Róla álmodtam

Esett a hó, csizmáink alá lapult
a fénye, s benne ült a ráncainkban,
e perc örökké tarthat, mi úgy hittük.

A szívverésünk csendesen dalolt még, 
Istennek megköszöntük létezésünk,
s reánk hajolt a rezge éjnek bája.

Kegyetlenül eljött a hajnal, s széttört,
hulló álmom a Nap martaléka lett,
s feloldódott végtelen mélységébe.