Rövidülő délutánok

Rövidülő délutánok;
Csendesek az őszi álmok.

Körte hullik,
Élet múlik,
Profán elv abszurdba nyúlik.

Nyár tűnik,
Valóság éled,
Magába fordul az Élet.

Önmagát gerjesztő bánat
Nézi a töprengő fákat.

A Múlt minden tűnő vágya
Csak pányva az Ősz nyakába...

Csaló az önjelölt látnok...
Rövidülő délutánok...