Ragyog a nap

H.Gábor Erzsébet
Ragyog a nap
 
Kendőbe kötve minden bánatom…
Ragyog a nap, a szél ma dalra hív,
nem kell a könny, az olcsó szánalom,
repülök messze, boldog szárnyakon,
józan eszemmel harcot vív a szív,
 
s hagyom, hogy győzzön - így a jó nekem!
Feléd űz most is, tudva, vársz reám -
tomboló vágyam lángja féktelen,
akár a fülledt, nyári éjeken,
feléget mindent - árja, óceán!
 
Mit bánom én, ha fájni fog megint -
ki tudja azt, hogy nékem mennyit ér?
Akarom újra, ezt a drága kínt -
részeg a kontroll, már csak rám legyint. 
Nem adom kincsem, olcsó bóvliér’!
 
Tépázott létem fénybe öltözött…
Két karod, újra, édes oltalom,
tenger a vágyunk, elnyel, hömpölyög,
tavasz kereng a lázas fák között,
s szirmokat bont az égő ágakon.
 
(Pályázatra készült)
 

Hozzászólások

Nagyon szép, életet éltető, ragyogó! A Kendőbe kötve pályázatra készült? Sok sikert! :)

 

 

Haász Irén képe

Szépséges, remélem, nyert!

hzsike képe

Köszönöm, Csillám, köszönöm, Irénkém. Ölellek Benneteket ma is. :)

Igen, arra a pályázatra készült.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Remek vers, mint mindig.

Erzsike