Rekviem

Beküldte Haász Irén - 2017, november 6 - 13:52
 
Tündér keresztanyám
fölöttünk lebegett, 
bár ortopéd cipőt viselt 
és járókeretet.
 
Tündér keresztapám 
csontos, inas kezén 
hordott szívének verését 
mindig éreztem én.
 
Szilárdságuk acél 
volt és szavuk nehéz, 
de minden méznél édesebb, 
s hátrált tőlük a félsz.
 
Tündér volt. mindkettő 
egy más világban hitt, 
s e földi létből legtöbb jót 
a másvilágra vitt.
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, november 6 - 21:57

Köszönöm, nagyszerű Vers!! Leíhatatlan a hatása!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, november 8 - 17:53

Köszönöm drága Katám. A megosztást is!

hzsike képe

hzsike

2017, november 7 - 08:26

Nagyon megérintő, nagyon szép vers. Gratulálok, drága Irénkém. 

Ölellek.

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, november 8 - 17:54

Köszönöm szépen, Zsike!

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2017, november 23 - 16:30

Nagyon tetszik, kedves Irénke! Gyönyörű emlékezés ez két "tündér" emberre, megérintő szépséggel őrzöd emléküket. Mintegy képet, ha néznénk, úgy jelenik meg a versben idős alakjuk és szívbéli jóságuk. Szeretettel olvastam.

 

Bieber Mária

(Hespera)