Rekviem
Beküldte Haász Irén - 2017, november 6 - 13:52
Tündér keresztanyám
fölöttünk lebegett,
bár ortopéd cipőt viselt
és járókeretet.
Tündér keresztapám
csontos, inas kezén
hordott szívének verését
mindig éreztem én.
Szilárdságuk acél
volt és szavuk nehéz,
de minden méznél édesebb,
s hátrált tőlük a félsz.
Tündér volt. mindkettő
egy más világban hitt,
s e földi létből legtöbb jót
a másvilágra vitt.
Hozzászólások
Mysty Kata
2017, november 6 - 21:57
Permalink
Köszönöm, nagyszerű Vers!!
Köszönöm, nagyszerű Vers!! Leíhatatlan a hatása!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2017, november 8 - 17:53
Permalink
Köszönöm drága Katám. A
Köszönöm drága Katám. A megosztást is!
hzsike
2017, november 7 - 08:26
Permalink
Nagyon megérintő, nagyon szép
Nagyon megérintő, nagyon szép vers. Gratulálok, drága Irénkém.
Ölellek.
Haász Irén
2017, november 8 - 17:54
Permalink
Köszönöm szépen, Zsike!
Köszönöm szépen, Zsike!
Bieber Mária
2017, november 23 - 16:30
Permalink
Nagyon tetszik, kedves Irénke
Nagyon tetszik, kedves Irénke! Gyönyörű emlékezés ez két "tündér" emberre, megérintő szépséggel őrzöd emléküket. Mintegy képet, ha néznénk, úgy jelenik meg a versben idős alakjuk és szívbéli jóságuk. Szeretettel olvastam.
Bieber Mária
(Hespera)