Reménypáncélban

Beküldte Haász Irén - 2013, június 26 - 19:46

 

Vártam soká, vártam mindig, 
vártam újra, s újra, mégis
hiába volt, végső szintig 
hasadozott a  remény is.
 
Társ és gyermek, gond és öröm
 váróterme becellázott,
 előrajzolt csiga-körön
 formalinban talpam ázott.
 
 Futóbajnok én… A célba
 mind eljutunk előbb-utóbb.
 Mez nélkül, s reménypáncélban
 is hajtja a Sors a  futót.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, június 27 - 13:31

Kedves Irénke!

Nagyon is értem a mondanivalót, szerintem remekül ábrázoltad!

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, június 30 - 17:11

Köszönöm kedves szavaidat, és az olvasást. Kicsit féltem, nem túl elvont-e.

hzsike képe

hzsike

2013, június 27 - 15:02

Úgy érzem, én is értem az üzenetét, nagyon kifejező, jó vers, kedves Irénke.

Szeretettel voltam Nálad:Zsike:)

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, június 30 - 17:12

Köszönöm szépen, kedves Zsikém!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, június 27 - 20:43

Kedves Irénke!

Remek vers, tetszett.

Szeretettel Dyona

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, június 30 - 17:12

Kedves Dyona, örülök, hogy tetszett, köszönöm kedvességedet.

ChristinaNadale

2013, június 27 - 20:59

Gratulálok, kedves Irén!
Nagyon átjött a mondanidvalód ebben a szépséges szép versben! :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, június 30 - 17:14

Ennek szívből örülök, és köszönöm olvasásod, értékelésed, Krisztina!