"Reneszánsz..."

Szemforgató idők, némaságba fulladtan.

 Ripők, klónozott zsebi babák,

sápadt kötélnyelők, spárgabohócok.

Remete -lakában széttaposott,

lógónyelvű cúgos cipők orrolnak.

Hajas babákra ráfésült csepű-kócok

Üres szemeikben fénykanócok oldódnak…

Keress egy biztos pontot ember!

Jólétben sarjad a nevelt kender.

Mikroklímába zárva ébred a hamis tudat

Nyáltengerben taposnak előtted utat,

csapást mérve a fejlett ösztönrendszeredre...

Ma megcsókol az, ki holnap ölni szeretne.

Vesszen a gyenge! Feszítsük keresztre!

Erőszak ellen engedelmesség.

Hűtlen az ember, ne habozz fenség!

Szerelmes gyűlöletben eddzed az elméd

mell-döngetve magadra húzod a csempészett kelmét

Kínai Nike, nem is vagy akárki!

Büszke ősökkel szittya magyar!

Szózatod pár szó, "neked áll a zászló".

Tiéd a föld, mely „ápol, s eltakar”...

Csendes birkanépek törik fel az ugart,

senki nem béget, nem bánják sorsukat.

Tesznek csak, mit gondolnak jónak

 és szeretnek rendnek.

Zászlótartónak elveszed, a derékba

 vágott  keresztet.Te emlékszel

ötvenhatra, mondd csak?

Lyukas a zászlód; tudod, mi hiányzik onnan?

Elsilányított szent szavak, már nem is hallatszanak

Jólétbe szenderült ez az ország! Nagyjaink

szelik a tortát, s közben békésen alszanak…