Repülni, szállni

Vidulni vágyom virágos rétre,
felhőbe foszló szirtek tövébe,
nem foglalkozni tilalom-fallal,
vidulni vágyom éjjel és nappal.

Örülni rózsa, akác szinének,
tengermorajnak, zúgónak, érnek,
ívnek és szívnek, dalnak örülni,
meggyfa leveles karjára ülni,

s repülni, szállni megtöltekezve
a fellegekbe, magasba, mennybe;
egy bárányfelhőn lóbálni lábat,
hol nincsen bűn, nincsen bűnbocsánat,
 
emberség, jóság pulzál a vérben,
nincs nyomorúság, vagyon nem érdem;
de ilyen vidék nincs, csak a mennyben –
lenne bár jussunk, megérdemelten…!