Reptelen
Beküldte titus56 - 2016, augusztus 7 - 09:46
Reptelen
Reptelen szárny taszít az égig,
ősi ösztön, lent ne maradjak,
meglelni ott, csak egy tenyérnyit,
mik álmaimból megmaradtak.
Fentről nézni e holt világot,
ahol a lélek mindig veszít,
falakról csorgó árulások
fénye új árnyképeket vetít.
Ha belém látnál - szárnyam rebben -
nem is látnál, csak szürke árnyat,
lehullt csillagodon rekedtem,
mint fogja a szép kínhalálnak,
érted, és belőled zuhantam,
most árván lebegek a csendben,
kínom felhőkig mozdulatlan
tükröződik rámhunyt szemedben.