Rézmíves Kelemen

Tizenkét rézműves összetanakodék,
a nagy szeszlepárlót hogy felépítenék.
Hogy felépítenék némi euróért -
tizenkét akóért, meg tizenkét lóért.

Majd segít a hazán az áldott szeszkazán,
ha van elég pia, folyik a szex lazán!
sebtében szert tettek cujkára, lőrére,
és előre ittak a medve bőrére.

Tizenkét rézműves már most is kapatos,
kisegíti őket tizenkét lakatos.
Kidől jobbra, balra, akárcsak a falak,
a déli hőségben a huszonnégy alak.

Így szól az egyikük, Rézmíves Kelemen,
már csak egy fehérnép segítne hevemen.
Vessük ki a kártyán, és aki a vesztes
áldozza fel nejét, nem baj, hogyha gethes.

Ebben megegyeztek, adva rája kezet;
a sors Kelemennek sajnos,  nem kedvezett.
De nem volt mit tenni, foghatta a fejét,
zeneszóval hozták szépreményű nejét.

Ennyi pia után jobb a püspökfalat,
mint a nagy állványon rakni fent a falat.
Nemes öntudatból Lakatos, Rézmíves
meghágni volt szíves, ott, ahol boltíves.

Így történt az eset, és korántsem hanta,
tanúskodik róla a rézfúvós-banda.