(Hogy tudok-e még rímet a Nevedre…)
Húsz év után egy csendes házikó,
Szerelmünk a legfontosabb lakó,
Drága Anikó.
—–
Szomszéd kocsmában poshadt dáridó,
Ablakunkban kis feketerigó,
Drága Anikó.
—–
Legyen hőség, vagy szakadjon a hó,
Veled közös életet élni jó,
Drága Anikó.
—–
Ma már a hajam ritka és fakó,
Közelebb van már az Égi Bakó,
Te meg maradtál büszke, csillogó,
Cudar, kötözködő és izgató,
Drága Anikó.
—-
Még mindig bitang vagy és csábító,
Kacagó démon, égetnivaló,
S ha menekülnél, mint a rossz manó,
Elkaplak, Anikó.
—–
Ha majd belepi éltünket a hó,
És emlékünktől hullámzik a tó,
Leszünk tán Télanyó
És Télapó;
Idők telében régi nyárutó,
S ha néha nagyon fázik a jövő,
Maradunk mindig örök, friss erő,
Lágyan hullámzó szerelemfolyó,
Akikre emlékezni jó,
Drága,
Drága
Anikó.