Ringat a csend most

Jöjj, gyere kedves, fogd a kezem, tudd, így sose félek,

ringat a csend most, fénye az éjnek hű ölelésed.

Annyira jó és édes az érzés, hinni csodákban,

mint ruha nélkül, pőre-gyerekként úszni az árban.

Látod, az égen száz pici mécsest gyújt ma az Úr is,

tudja a titkunk; szép szeretőm már itt marad úgyis.

Fáj ez a szépség, úgy belesajdul mindenem ebbe,

mintha szerelmünk mennyei áldás ünnepe lenne.

Hallod, a szívem, hogy kalapál, s forr zúgva a vérem?

- angyali ének lágy-puha dalban száll ma az égen.

Nézd csak az éj dús, színarany ékét, gyöngysora csillag,

repdes a lelkem, s halk ima számon, hisz velem itt vagy.