Rio

Beküldte Haász Irén - 2016, szeptember 3 - 17:34
 
Világoszöld és aranysárga nők, 
és tajtékkoszorú, habos, fehér. 
Foghíjas hegylánc. Szamba-est, ledér
násznép az utcán,
sovány vőlegény
esetlenül rázza elől szegény, 
ragadozó aráján tűsarok.
Trópus – élet 
burjánzik, lázas, csöpögős, barokk.
Majd meghízik, vastag, bagószagú lesz, 
s mint pénztárcája, 
percenként kövérebb, 
nagyképű sznob, dicsekvő, nő a hája, 
hogy szinte felkapja egy szél tölcsére, 
hol mint Chagallt, várja a háztető. 
Csak száll és száll, mellékutcák során, 
lihegnek alatta a favelák, 
bűzös sikátorok, rablótanyák, 
s tűzijátékba feledkezett, éhes, 
bámuló  utcakölykök serege, 
akik a meccsre nem mehetnek be, 
meglesni azt, aki közülük jött, 
az aranylábú, szerencsés embert, 
ki megvehetné az egész favelát.
 
Sok-sok csoda, mindenek dacára.
És egymillió jegy nem lelt gazdára.
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2016, szeptember 4 - 18:01

Valóságos, legalábbis majdnem így látom én is a várost és az országot. 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2016, szeptember 4 - 21:09

 A fény és árny remek érzékeltetése a versed Irénkém, ölellek szeretettel, jó volt nálad!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2016, szeptember 5 - 20:44

Jól látsz, és jól láttatsz! :)