Jelenlegi hely

Romatelep

Beküldte hubart - 2015, november 4 - 14:47

Beázott a bádogtető,
hogy csak itt-ott, szűk öröm –,
úgy kellett mint vályogvető
cigánynak a műköröm.

Kánaán ez, mondta Ponta*,
és jönnek az ukázok,
vajon tudja, hogy naponta
kenyérhéjat kukázok?

Van probléma hét szakajtó,
gyomromban egy feles ég,
üvölt otthon a sok rajkó,
karattyol a feleség.

Ilyen-olyan alapítvány
traktál minket malaszttal,
ehetnénk is, de a hitvány
ebédre nem marasztal.

A jó cigány, mint a tenger
háborog a segélyen,
mert nem elég, hogy az ember
munka nélkül megéljen.

A templomba ritkán járok,
nem kocsma az, barátom,
a pap, mint a varjú károg,
kikerülöm, ha látom.

Lovam az Ég tartja rendben,
sörényébe belefon
a hideg szél, míg zsebemben
kicsörög a telefon.

Halló, halló! A rossebbe!
Ez már megint lemerült!
Nem tudom, mit hitt, de ebbe
az anyós is beleült!

2015. nov. 3.

* Ponta – Románia kormányfője
(ma lemondott!)

Hozzászólások

Becca

2015, november 4 - 18:36

Permalink

Fogalmam sincs a Romániai

Fogalmam sincs a Romániai romaság helyzetéről, gondolom elmaradottabbak, mint errefelé, ha még lóval járnak. És hát, itt sem rózsás a helyzet.

A vers viszont nagyon tetszett, minden szempontból. Remek.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, november 4 - 19:01

Permalink

Romaügyben nagyjából ugyanaz

Romaügyben nagyjából ugyanaz a helyzet Erdélyben is, mint Magyarországon. Vannak közöttük dúsgazdagok (azok a nagykalapos, bádogos "Gábor-cigányok"), és koldusszegények is. Versem a falusi szegény cigányokról szól, akik a szociális segélyért közmunkát végeznek, utcát sepernek, árkot takarítanak. Sokuknak van szekerük, lovuk, és fuvaroznak, no meg "más célra" is használják...

Köszönöm szépen a hozzászólást.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

lnpeters

2015, november 4 - 19:29

Permalink

Kitűnő szatíra, Feri! Eddig

Kitűnő szatíra, Feri! Eddig azt képzeltem, hogy a "rosseb" szülőföldem, Somogy szóhasználata...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, november 5 - 09:47

Permalink

Úgy vélem, hogy a "rosz seb"

Úgy vélem, hogy a "rosz seb" talán valamilyen betegség népi elnevezése lehetett, és a káromkodás elemeként élte túl korát rosseb formában. Érdekes lenne összeállítani egy kis kultúrtörténeti tanulmányt a magyar káromkodás természetrajzáról, mert állítólag ebben (is) igen kreatívak voltunk, vagyunk. A magyar kocsisok nyelvezete bővelkedik a folklór eme szóvirágaiban. Nem tudom, hogy a cigány nyelvek (beás, lovari) hogyan állnak ilyen téren, de hogy magyarul beszélő napbarnított honfitátrsaink jeleskednek a műfaj művelésében, az biztos.

Köszönöm hozzászólásodat, Laci.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Csilla

2015, november 4 - 21:37

Permalink

Nagyszerű, élethű ábrázolás,

Nagyszerű, élethű ábrázolás, és semmi túlzót nem találtam ebben a szatírában. :) Gratulálok!

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, november 5 - 09:48

Permalink

Köszönöm szépen szavaidat,

Köszönöm szépen szavaidat, kedves Csilla.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Mysty Kata

2015, november 4 - 21:56

Permalink

Le a kalappal, ez remekmű!

Le a kalappal, ez remekmű! Nagy gratuláció!!!!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, november 5 - 09:50

Permalink

Túlértékeled versemet, Katám,

Túlértékeled versemet, Katám, de azért jól esnek szavaid! Köszönöm! :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2015, november 5 - 10:16

Permalink

Kedves Feri! Nagyon jó görbe

Kedves Feri!

Nagyon jó görbe tükört tartottál, nagyon tetszett, az én elmém is gyűjti a magyar káromkodások legszebb "szóvirágait",

mikor még dolgoztam, a rendelőmben megfordultak sokan, sokfélék, értettem a nyelvükön a romáknak is ennélfogva szerettek, csodálkoztam is, hogy minden falubeli előre nagyokat köszönt, mint utóbb kiderült, szétterjedt a hírem, hogy rendesen bánok velük, így bátran eljöttek hozzám, még a helyi vajda is gyógyíttatta velm a fájdamas részeit...

Erzsike