Rovátkák

Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2013, május 9 - 07:18

 

Kis hallgatásokban fakad rügyed,
rovod kérgedbe bűneid számát,
nem az enyém a te magánügyed,
lombjaid alatt sem kérek drámát.
 
A rovátkák már az égig érnek;
talpalatnyi hely sincs bocsánatnak,
éveid esznek, mint sötét férgek,
gyökereid lassan elszáradnak.
 
Megújulást nem hoz nyári zápor,
dobd egy kis ágadat langyos szélbe,
hadd lelje meg csemetének jámbor,
térítő kertész vagy Istenféle.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, május 9 - 10:36

  Nagyon mélyek a rovátkáid!!Ölellek!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, május 9 - 16:38

Kedves Sea Miller!

Nagy mélységeket hordoz, finoman megalkotott versed.

Örömmel olvastam.  Dyona

hzsike képe

hzsike

2013, május 9 - 16:59

Megrázóan mély és szépen felépített a versed. Olyan egyszerű, mintha csak valakinek "csak úgy odavetnéd", mégis nagyon komoly, mély a benyomás, mégis oly sokat mondasz el vele. Ölellek:Zsike:)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, május 10 - 11:21

Köszönöm, hogy olvastátok, ölelésem.

hubart képe

hubart

2013, május 10 - 15:56

Ezt nagyon szépen megírtad, Sea! Remek képek!

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, május 10 - 18:31

Köszönöm.:)

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, május 10 - 19:54

Kedves Sea! Nagyon szép vers komoly tartalommal. Szeretettel gratulálok : Rózsa

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, május 11 - 16:15

Köszönöm.