Rőzseláng

Beküldte hzsike - 2016, január 14 - 19:08
H.Gábor Erzsébet
Rőzseláng
 
Sorsunktól lobbanó, aprócska rőzseláng,
van úgy, hogy tűzvihart, pusztulást hoz reánk,
s van, mikor gyönyört, mi felrepít, mennybe visz.
Szívünk kis korsója csordultig megtelik,
 
s kortyoljuk Istenek áldásos óborát -
zamata részegít, vajákos csókot ád,
vágyad ha szunnyad is, az érzés benned él,
s vadtüzű lángra kap a szomjas szenvedély,
 
és feléget mindent, akár a lávaár.
Hamuvá lenni, már nem is oly drága ár,
ezerszer vágyod, mert édes a szenvedés!
 
Nem baj, ha fáj, ha a tőre a szívbe vés,
mert ha a rőzsére végzete rátalál,
máglyaként lobogva, gyönyör a tűzhalál!
 

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2016, január 14 - 21:51

Nagyon szép, zamatos ez a versed is, a Rőzselét párja :) Bár, én jobban szeretem, ha tartósabb az a láng! Szeretettel gratulálok! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2016, január 15 - 09:29

Köszönöm, Csillám.

Őrízd csak, és dédelgesd azt a lángot, hogy minél tovább loboghassatok. :)

Ölellek.

Zsike :)

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, január 15 - 15:42

Ez is csodaszép remek. Gratulálok szeretettel, kedves Zsike. (Pici megjegyzés: a 3. sor végén a "mennybe visz" és "felrepít" cseréjével talán jobban hangzó rímpárra lelnél.)

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

hzsike

2016, január 16 - 21:28

Köszönöm szépen kedves Hesperám, az észrevételedet is. Átgondolom, hátha akad egy  összeillőbb rímpár. :)

Ölellek, szeretettel:Zsike :)