Rőzselét

Beküldte hzsike - 2016, január 5 - 19:50
H.Gábor Erzsébet
Rőzselét
 
Nézd, pihéz a hó, a fák ruhája gyolcsfehér!
Pelyhe, kóchajamra száll, s remegve olvad el.
Elcsitult a szél; ma csendesebb, nem is zenél,
ám, ha megpihent, repül tovább, nem adja fel.
 
S nézd az útszegélyt, a leple, mint a tiszta liszt!
Gondosan, szitálva hinti rá az égi pék.
Jó veled, gyönyörre várva, végre, újra itt!
Oly szelíd a csók; becéz, akár a lágy pihék.
 
Vár az este már. Meleg szobánk a nászhelyünk.
Két szemed tükör, s ha tiszta fénye rám ragyog,
újra élni kezd a vágy. Szeretve vétkezünk.
Rőzselétemet ma lángra gyújtja két karod.
 

Hozzászólások

Becca

2016, január 5 - 21:48

Nagyon szép vers, szeretettel jártam itt.

hzsike képe

hzsike

2016, január 6 - 17:06

Köszönöm szépen, kedves Bea.

Szeretettel fogadtalak: Zsike :)

Csilla képe

Csilla

2016, január 6 - 16:04

Jó volt itt megpihenni ismét, és elringatózni a gyönyörű sorokkal. Ölellek :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2016, január 6 - 17:07

Köszönöm szépen, Csillám.

Ölellek én is. :)

hubart képe

hubart

2016, január 8 - 14:10

Szép e vers, varázsa lüktetés, 
átölel dalod, becézve szívbe vés! :)

Szeretettel gratulálok! 

hzsike képe

hzsike

2016, január 8 - 19:50

 
Szép a válaszod, fülembe csengve megmarad,
hangod úgy zenél, akár a szél a fák alatt...
 
Köszönöm szépen a kedves, ritmusos, kétsorosodat, kedves Feri. :)
Szeretettel fogadtalak nálam: Zsike :)