Rőzseparázs

Rőzseparázs 
 
Rőzseparázs, halk dallam a lét, sorsom kijelölték,
harsog a csend, és körbe szalad tompán a világon,
vén kezeit - nézd csak - rám tárja nevetve az éjfél,
kormos az ég, ráncos kérgét behasítja a holdfény.
Hull a sötét, elvérzik a fény, elringat a bölcső,
égre kapart keserű álmokban verdes a csillag.
Szívre borul hosszú, nyugalom hímezte terítő,
és a sok emlék lomhán ballag utánam az égen.
Képein összeszedem létemnek volt birodalmát,
két szemed ott villan szívemre kötött darabokban,
aggodalom bujkál bíbor szinezett' ereimben,
nélküled alszom, vidd, a tiéd most tűzszemü' álmom.