Rügyfakasztó dal

Kopasz ágon botló szél
rügyet bont...
virágnak virága
ki-kipattan,
gerjedő tüze kér
szerető fényt.

Apró pontjai,
sziromcsipkés fodrai,
virágméz illat
csápja: lehelet.
Merengőn ringat el
sóhajtó öröm.
Tavasztündér röppen,
alvó világ
szökken.

Tavaszt nyit kopogó idő.
Pillekönnyű szárnyon
ide-oda szálldos.
Csonkján fa rönkjének
hajtások libbennek.
A nap is készen áll,
több időt szán reá.
Téli csend hempereg,
s a kibúvó hóvirág
tekintete ránevet.

Rügyben réved zsongó élet
ringó völgye: fű, fa,
virág zöldje. Virrad a kikelet,
forrása megered;
festői színre vált
egy mesés nyitány.

Nyitnikék hiteget...
Hallod-e, hallod-e
a madár dalát,
langy szellő szavát,
ezt a rügyfakasztó,
édes muzsikát?!