Sámándobra...
Beküldte barnaby - 2013, március 31 - 11:23
Szúrágott ablakkeretekre feszített,
beszakadt marhahólyagok, mint megszáradt
pergamentekercsek, múltba vezetnek...
Sápadt, cserzett bőrű, vézna testek
messzire elsiettek. Szél járt a szónak
dallamán, s felkapva azt, messzire röpítette.
Törpe lovaknak zablát és zabot raktak,
tarisznyamagányban erjedt a kancatej,
ma már szárad a tegnapi virtus-lovaglás
egyetlen szenvedőjének húsa. Eledel lett.
Bőre a mindig piros arcú taknyos gyerekek
lepedője, s befedője...
A kortalan, vajákos, ezer-ráncú sámán
imát mormol. Dobján feszül a csikótól kobzott
hasi-bőre..esőért táncol az istenekhez:
Embernek, madárnak, s a végtelen legelőknek…
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, március 31 - 17:27
Permalink
Távoli világ, van ahol még ma
Távoli világ, van ahol még ma is így élnek talán. Elszeparált népcsoport, nem tudom. Mongolok, tatárok? A régi magyarok?Nem egyértelmű nekem.
Ablakkeretük nincs, ha marhahólyagot használnak, csak egy lyuk, a sátruk falán.Nem?
Vagy asztrálutazás, hasonlat, a mostani szegénység és az akkori életmód között.De most a szegények honnan vennének hólyagot, fólia van, papír , ilyesmi.
Ennek ellenére tetszett a vers nagyon, egy más világba hívott, távoliba, láttam a képeidet, megelevenedtek.A tartalmat itt nem értem:
ma már szárad a tegnapi virtus-lovaglás
egyetlen szenvedőjének húsa. Eledel lett.
Bőre, a mindig piros arcú taknyos gyerekek
lepedője, s befedője...
barnaby
2013, április 1 - 01:01
Permalink
Köszönöm Sea , hogy olvastad.
Köszönöm Sea , hogy olvastad. Szerintem választ kaptál Joe-tól a kérdésedre, és az általam írt magyarázatokból is talán:)Szeretettel láttalak most is.Üdvözöllek:B:)
barnaby
2013, április 1 - 00:59
Permalink
Köszönöm Joe az
Köszönöm Joe az észrevételeidet, és az iránymutatást. A "kobzos dobot" ebben a formában úgy értem, hogy elkobozták a ló bőrét-szőrét, és azt feszítették a keretre...régebben használták ezt a kifejezést, hogy elkoboznak valamit, vagyis elvesznek.Valójában bőrt írtam először, de a hasi bőr, annyira finom szőrrel takart, hogy úgy gondoltam, talán jobban kifejezi így, amire gondoltam. DE iGAZAD VAN, AZ NEM CSUPÁN SZŐR, mert egyértelmű, hogy azt nem lehet ráfeszíteni..."Szél járt a dallamán"...ahogy lovaglás közben kiáltoztak, rikoltoztak, ezt értettem a dallamon, mivel ez nem egyszerűen csak kiabálás, hanem egy örömlovaglás, virtuskodás hangokkal kísérése, ami már már dallamszerű, visszatérő hanglejtésekkel, hangzásokkal.Úgy nagyjából erre gondoltam:) Üdv., és még egyszer köszönöm neked a figyelmed.:B:)
hubart
2013, április 1 - 19:32
Permalink
Egyetértek a Joe által
Egyetértek a Joe által kifogásolt dolgokkal. Sámán dobján feszül a csikó kobzott bőre - ez így lenne logikus. Ha eltekintek a fogalmazási és logikai hiányosságoktól, a vers által megidézett hangulat, miliő hiteles és megkapó. Érdemes még dolgozni rajta.
barnaby
2013, április 2 - 00:01
Permalink
Köszönöm hubart. Dolgozgatok
Köszönöm hubart. Dolgozgatok még...üdvözöllek:B:)