Sárgul a levél

Sárgul a levél,

Dübörög a szél,

Komor-szürke lett a Jelen,

Akár az acél.

 

Szomorú egek,

Fáradt emberek,

Rezignált November felett

Mélabú lebeg.

 

Az égbolt fakó

Süllyedő hajó,

Rossz előérzetek felett

Köd a takaró.

 

Sárgul a levél,

Vigyorog a szél,

Jelen a Múlt koporsóján -

Ócska szemfödél.

 

Pénz agyara rág,

Élő húsba vág,

Dollár-hordák barantáját

Nyögi a világ.

 

Háborog a szél,

Közeleg a Tél,

Elhullhat a Jövő, mint a

Száraz falevél.

 

Sárgul a levél,

Idő mendegél,

Aki cselekedni nem tud,

Hiába remél.

 

Végzet hegedül,

Bele-belesül,

Hogy a pénz nem győzhet, Isten

Tudja egyedül.

 

Sárgul a levél,

Támolyog a szél,

Hiába van végzet, ha az

Ember nem henyél.

 

Hozzászólások

Csilla képe

Tiszta beszéd! :) Tetszik, és feltöltenek ezek a versek. 

Mint az egymásbafűzött láncszemek, olyanok a versszakok. Nagyon tetszett.

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Bieber Mária képe

Erősek ezek az ismétlődések, olyan, mint maga a szél: vissza-visszatér a sor, de mindig kicsit másképp, árnyaltabban, több gondolatot hordozva. Tetszik.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)