Sárgul a levél
Beküldte lnpeters - 2015, november 2 - 22:30
Sárgul a levél,
Dübörög a szél,
Komor-szürke lett a Jelen,
Akár az acél.
Szomorú egek,
Fáradt emberek,
Rezignált November felett
Mélabú lebeg.
Az égbolt fakó
Süllyedő hajó,
Rossz előérzetek felett
Köd a takaró.
Sárgul a levél,
Vigyorog a szél,
Jelen a Múlt koporsóján -
Ócska szemfödél.
Pénz agyara rág,
Élő húsba vág,
Dollár-hordák barantáját
Nyögi a világ.
Háborog a szél,
Közeleg a Tél,
Elhullhat a Jövő, mint a
Száraz falevél.
Sárgul a levél,
Idő mendegél,
Aki cselekedni nem tud,
Hiába remél.
Végzet hegedül,
Bele-belesül,
Hogy a pénz nem győzhet, Isten
Tudja egyedül.
Sárgul a levél,
Támolyog a szél,
Hiába van végzet, ha az
Ember nem henyél.
Hozzászólások
Csilla
2015, november 3 - 22:34
Permalink
Tiszta beszéd! :) Tetszik, és
Tiszta beszéd! :) Tetszik, és feltöltenek ezek a versek.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Becca
2015, november 4 - 18:41
Permalink
Mint az egymásbafűzött
Mint az egymásbafűzött láncszemek, olyanok a versszakok. Nagyon tetszett.
lnpeters
2015, november 4 - 19:49
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Bieber Mária
2015, november 6 - 14:13
Permalink
Erősek ezek az ismétlődések,
Erősek ezek az ismétlődések, olyan, mint maga a szél: vissza-visszatér a sor, de mindig kicsit másképp, árnyaltabban, több gondolatot hordozva. Tetszik.
Bieber Mária
(Hespera)