Sebvers

 
A szó ezernyi sebbe mélyül,
s kotor magának fészkeket;
az fáj, amit kimondasz végül,
vagy az, mit érzek s észlelek?
 
Lehűlt a város, nyurga álmok
szaladnak szét a házfalon;
ne félj, utadból  félreállok,
s helyem, bár nincsen, átadom.
 
De tollamat, ha fénybe mártom,
a csillogása nem kísért;
én nem tudom ma sem, barátom,
ki volt a vétkes, és miért.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyszerű vers, kedves Csilla! Szeretettel gratulálok!

Csilla képe

Köszönöm szépen, azt is, hogy elolvastad és hozzászóltál, kedves Feri! :)

 

Haász Irén képe

Nagyon jó!

hzsike képe

Kitűnő vers, és milyen igaz:

"A szó ezernyi sebbe mélyül,
s kotor magának fészkeket; "

Gratulálok, Csillám!

 
Csilla képe

Irénke és Zsike, köszönöm szépen! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Nagyszerű, bizony, mint mindig.

Erzsike

Csilla képe

Örülök, hogy ezt írod. Köszönöm szépen, Erzsike! 

 

Mysty Kata képe

Mártsd a Fénybe Tolladat.

Csillogása  nyomot hagy...

Olvasom, viszem tovább versedet!Puszi!

 

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm, drága Kata, hogy olvastad és vitted! :)