Sejtközi pusztán

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, január 29 - 17:43
Ó, te kapkodó, szertelen gondolat...
holnap könnyedén meg leszel verselve -
holnap fenséges grifinc jut kelmedre...
(ma kuszán szőttem az összes fontosat)
 
Ó, te csapodár, szállongó képzelet...
jövő héten jön majd el a te időd -
húzok rád fényes, csillagjáró cipőt...
(unom már, hogy itt a plafont kémleled)
 
.....
 
Imbolygó balansz sejtközötti térben,
vér kopott falán súlyzózó támaszték -
hagyd, hogy belőled erőnlét származzék,
add, hogy ez az agy ne maradjon tétlen.
 
(2017. január)

Hozzászólások

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, január 30 - 13:31

Mosolygok... Adja Isten, hogy ne maradjon, közös örömünkre...!

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, január 30 - 20:02

Irénkém! Mosolygósra is szántam. :) Mostanság ritkábban történik ilyesmi velem. Köszönöm szeretettel jöttödet.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, február 2 - 20:10

Kedves Évi!

Az a grifinc érdekelne, hogy mi fán terem? Jó lett a vers.

Erzsike

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, február 3 - 20:37

Köszönöm szépen, Erzsikém. A "grifinc" olyasmi, mint a díszítés/csipke... efféle. Tájszólás talán. Szeretettel. Éva

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2017, február 3 - 20:06

Ötletes gondolatmenet! Már ma sikerült ezt a verset összehoznod. :))) Szívvel és mosolyogva olvastam.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, február 3 - 20:37

Hálásan köszönlek, drága Mária. :)