Sejtközi pusztán
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, január 29 - 17:43
Ó, te kapkodó, szertelen gondolat...
holnap könnyedén meg leszel verselve -
holnap fenséges grifinc jut kelmedre...
(ma kuszán szőttem az összes fontosat)
Ó, te csapodár, szállongó képzelet...
jövő héten jön majd el a te időd -
húzok rád fényes, csillagjáró cipőt...
(unom már, hogy itt a plafont kémleled)
.....
Imbolygó balansz sejtközötti térben,
vér kopott falán súlyzózó támaszték -
hagyd, hogy belőled erőnlét származzék,
add, hogy ez az agy ne maradjon tétlen.
(2017. január)
Hozzászólások
Haász Irén
2017, január 30 - 13:31
Permalink
Mosolygok... Adja Isten, hogy
Mosolygok... Adja Isten, hogy ne maradjon, közös örömünkre...!
Sztancsik Éva
2017, január 30 - 20:02
Permalink
Irénkém! Mosolygósra is
Irénkém! Mosolygósra is szántam. :) Mostanság ritkábban történik ilyesmi velem. Köszönöm szeretettel jöttödet.
Nagygyörgy Erzsébet
2017, február 2 - 20:10
Permalink
Kedves Évi!
Kedves Évi!
Az a grifinc érdekelne, hogy mi fán terem? Jó lett a vers.
Erzsike
Sztancsik Éva
2017, február 3 - 20:37
Permalink
Köszönöm szépen, Erzsikém. A
Köszönöm szépen, Erzsikém. A "grifinc" olyasmi, mint a díszítés/csipke... efféle. Tájszólás talán. Szeretettel. Éva
Bieber Mária
2017, február 3 - 20:06
Permalink
Ötletes gondolatmenet! Már ma
Ötletes gondolatmenet! Már ma sikerült ezt a verset összehoznod. :))) Szívvel és mosolyogva olvastam.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2017, február 3 - 20:37
Permalink
Hálásan köszönlek, drága
Hálásan köszönlek, drága Mária. :)