Shakespeare 66. szonett

(saját fordítás)

Kiégtem én, jöhet nyugodt halál, 
az érdemem se nézik semmibe, 
a rossz kacat elismerést talál, 
a durva szó manapság szent ige.
Gyanú dicső erényt pocskondiáz,
a szűz gyalázatok tüzében ég, 
tökéletest aláz a talmi máz,
szilárd erők hatalmuk vesztenék.
A kényszer olykor jó szót félve szül,
az ostobák eszest tanítanak, 
az egyszerűn az egyszeregy besül, 
és látnokot bolondnak néz a vak.
       Mit bánom én a sírt, ha eltemet, 
       csak őt ne hagynám el, szerelmemet!
 
 
És az eredeti: 
 
LXVI
 
Tired with all these, for restful death I cry,
As to behold desert a beggar born,
And needy nothing trimm’d in jollity,
And purest faith unhappily forsworn,
And gilded honour shamefully misplac’d,
And maiden virtue rudely strumpeted,
And right perfection wrongfully disgrac’d,
And strength by limping sway disabled
And art made tongue-tied by authority,
And folly, doctor-like, controlling skill,
And simple truth miscall’d simplicity,
And captive good attending captain ill:
        Tir’d with all these, from these would I be gone,
        Save that, to die, I leave my love alone. 
 
 

Hozzászólások

Könyvedben már megcsodáltam, de most itt is fejet hajtok remek fordításod előtt.

Csilla képe

Jómagam is olvastam már, és csak gratulálni tudok most is! :)

 

Vaskó Ági képe

Én is fejet hajtottam!

Vaskó Ági

hubart képe

Kedves Imre, Csilla, Ági, köszönöm szépen hozzászólásaitokat! :)

 

Haász Irén képe

Remek, átgondolt, gratulálok!

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke!