Shakespeare: LIX. szonett
Beküldte hubart - 2018, augusztus 27 - 10:01
(Saját fordítás)
Nincs egy szemernyi új az égvilágon,
de képzelegne rászedett agyunk,
és feltaláló lenne minden áron
az újszülött – kisgyermekek vagyunk!
Ma félezerszer vinném vissza szépen
az égi pálya évi vándorát,
amott a sárga, könyv mutatta képen
a szem talányok távolába lát.
Ugyan, mit írtak ott a régi korban
a szépségről, amely ma is csodás,
s a múltidő, az mára mégis hol van,
s hozott-e jót – ha volt – a változás?
Úgy vélem én, kik akkor énekeltek,
tették talán szerényebb ünnepeltnek.
És az eredeti:
LIX
If there be nothing new, but that which is
Hath been before, how are our brains beguil’d,
Which labouring for invention bear amiss
The second burthen of a former child.
Oh that record could with a backward look,
Even of five hundred courses of the sun,
Show me your image in some antique book,
Since mind at first in character was done,
That I might see what the old world could say
To this composed wonder of your frame;
Whether we are mended, or where better they,
Or whether revolution be the same.
Oh sure I am the wits of former days,
To subjects worse have given admiring praise.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2018, szeptember 4 - 13:17
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Remek fordítás megint, köszönöm.
Erzsike
hubart
2018, szeptember 5 - 11:59
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike!