Shakespeare rémálma
– Oh, Rómeó, mért vagy te Rómeó? – hangzott el a sóhaj a tízediken, ahova a mesebeli sárkány sem ér fel, és Rómeó is csak dühösen ácsorog a kétméteres létrájával.
– Mert azé – kiabálta ingerülten –, hát mit akarsz, mi legyek?
– Oh, Rómeó, mért vagy te Rómeó? – hangzott fel újra, erőtlenül... szinte kérlelően. – Miért nem vagy te Ikarosz, vagy valami repülő állat?
Rómeó nagyon mérges lett. Létrája pont a másodikig ért, ahogy a mesében meg vagyon írva, és egy jottányit sem feljebb. Azért közeledni próbált Júliához, így bemászott a második emeleti erkélyre, ahol egy hatalmas üvöltő dervissel találta magát szemben.
– Mit akarsz a feleségemtől? – és a félelemtől reszkető Leilára mutatott.
Rómeó is reszketett a félelemtől, és Isten bizony semmit nem akart az élemedett Leilától. Erre gyorsan megesküdött, majd kiugrott az erkélyről. Mint szárnyaszegett Ikarosz ért földet kificamított bokával, és hevesen káromkodott.
– Ó Rómeó, miért vagy te Rómeó? Tagadd meg atyád és dobd el neved – jött az újabb utasítás a tízedikről. Rómeó dühösen dobta el a létrát, ökleit rázta a tízedik felé.
A házmester, aki a Capulet család sarja volt, kaján vigyorral figyelte Rómeó küszködését.
– Csak a testemen keresztül! – kiáltotta, amikor Rómeó megpróbálta megközelíteni a liftet. Rómeó ebbe bele is egyezett volna, de bokája bedagadt, és már különben is hajnalodott, amikor az oly szigorú Montagu családfő nadrágszíjjal szokta várni a kapuban. Megszégyenülten távozott és csak a balkáni kacagó gerle szemtelen hahotája törte meg a felkelő Nap bágyadt sugarait.
– Oh, Rómeó, mért vagy te Rómeó? – hangzott el a sóhaj másnap a tízedikről, ahova a mesebeli sárkány sem ér fel, és Rómeó is csak dühösen ácsorog a szomszéd házból lopott négyméteres létrájával.
– Már megint hülyeséget kérdezel – kiabált fel kedvesének. – Legalább ne cukkolj.
Júlia sértődötten nézte, majd tüntetően bevonult az erkélyről. A másodikon a Dervis tüntetőleg kivonult, és mint Mr. Müezzin a Héttoronyból, szórta az átkokat.
– Takarodj, mert szólok apádnak.
Ez használt, mert Rómeó csendben hazasántikált. Harmadik éjjel Júlia hívó szavára megint az erkély körül settenkedett, óvatosan támasztotta létráját a harmadik emeleti erkély vaskorlátjának. Amikor felhangzott az „Oh, Rómeó, miért vagy te Rómeó” kezdetű Rómeó-csalogató, lassan mászni kezdett felfelé. Sikeresen jutott túl a másodikon. Arra igazán nem számított, hogy a harmadikon is a Capulet család elfajzott sarja – valami kóbor királyfi – ingerült vigyorral várta. „Lenni, vagy nem lenni” – tette fel a kérdést, amikor Rómeó megkapaszkodott a harmadik emeleti erkély vaskorlátjában, majd bekapcsolta az áramot.
Rómeónk, Tarzant megszégyenítő sikoltással vetette magát a mélybe, szorgalmasan puffant egyet, majd sántikálva, égnek álló hajjal, sápadtan elvonult.
Júlia kaján fintorral csukta be az erkélyajtót.
– Ezen a héten ez volt a harmadik Rómeó.
Hozzászólások
Weinberger
2011, november 12 - 12:54
Permalink
Ez a kérdés engem mindig
Ez a kérdés engem mindig zavarba hozott, meg is néztem az eredeti nyelven: "O Romeo, Romeo, why art thou Romeo?" Mi volna a különbség, ha a keresztneve Giovanni vagy Paolo lenne? Nyilvánvaló, hogy az ellenségeskedő családra utalva inkább a vezetéknévnek kellene itt állnia - de hát ez a művészet... Vagy ilyenek a nők?
George Tumpeck
2011, november 12 - 12:59
Permalink
....D Szerintem fogjuk a
....D Szerintem fogjuk a nokre . Koszi szepen
G. Tumpeck
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 12 - 16:14
Permalink
Na jah.Tudtam, hogy ezt is
Na jah.Tudtam, hogy ezt is "ránkkenitek". Ki is álldogál,
ottan a létrával?
Mondjuk én elég szarkasztikus vagyok ahhoz, hogy ez tetszen.
George Tumpeck
2011, november 12 - 17:00
Permalink
...D Szerintem Romeo festeni
...D Szerintem Romeo festeni indult csak hat kozbejott Julia ...D Koszi szepen .
G. Tumpeck