Shakespeare: XXX. szonett

(fordítás)

Merengve sorson, édes perceim
idézem én, a múltam láthatom,
sóhaj fakad veszett reményein,
s tetézi új a régi bánatom.

Titokba néha könnyet ejthetek
az elveszített jó barátokért,
szerelmemért a múltba révedek,
és mindenért, mi már a sírba tért.

A bánatomra újra bú tolul,
a régi kínra újfent kín felel,
panaszra számla jön ma zálogul,
úgy, mintha nem rendeztem volna el.

De hogyha elvezet hozzád az út,
a gondom elvetem, felejtek bút.
 

És az eredeti: 
 

When to the sessions of sweet silent thought
I summon up remembrance of things past,
I sigh the lack of many a thing I sought,
And with old woes new wail my dear time’s waste:
Then can I drown an eye, unused to flow,
For precious friends hid in death’s dateless night,
And weep afresh love’s long since cancell’d woe,
And moan the expense of many a vanish’d sight:
Then can I grieve at grievances foregone,
And heavily from woe to woe tell o’er
The sad account of fore-bemoaned moan,
Which I new pay as if not paid before. 
    But if the while I think on thee, dear friend,
    All losses are restor’d and sorrows end.

 


 

 

Hozzászólások

Remek ez is! Gratulálok! Véletlenül lemaradt két szótag a 2. tercina (bár nem tercinákra van osztva:-) első sorából.

Már a 75. szonettet várom, talán a legismertebbet. :-)

 

hubart képe

Azt tényleg elnéztem, köszönöm, hogy szóltál, máris javítom. A hetvenötödikig még van, eddig negyvenkettőt fordítottam le. Köszönöm kedves szavaidat, Csilla!  :) 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Remek lett ez is.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen kedves Erzsike! 

 

Haász Irén képe

Szép lett, gratulálok.

Nem könnyű Shakespeare-t fordítani.