Sic tranzit

Mélázva süppedő sírokon
bánkódik pár régi jó barát,
könnyeit morzsolja hű rokon.

Nercprémmel nyomul egy kiskabát,
fél marék földcsomót dob maga,
bús dáma riszálja vén farát.

*

Dombtetőn őrt áll egy kopjafa,
furcsa egy kert ez a temető,
unhatja itt magát nagypapa!

Mára már nyűtt csontváz lehet ő,
aki oly délceg volt egykoron,
lányszívet hódító szerető.

Sír az ég, sár áll a sírokon.

Hozzászólások

barnaby képe

Minden és mindenki elmúlik egyszer...átjött a mélabússága és melankóliája a versednek...Üdv és gratulálok:B:)

hzsike képe

Remek rímképletben, formában és egyedi, "fűszeres" stílusban megírt ragyogó vers! :) Hihetetlen dallama, ritmusa van!

Gratulálok, kedves Feri!

Zsike :)

Mysty Kata képe

 a Komplex élményért köszönetem! Gratulálok szeretettel!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Kedves Barna, Zsu, Joe, Zsike, Kata, kösazönöm, hogy itt jártatok, és elmondtátok véleményeteket. :)

Nagyon tetszik!

Érdekes nézőpontból megírt vers!!

Vajon mit szólna hozzá a papa?:)

lewis

M. Karácsonyi Bea képe

Remeklés!

Haász Irén képe

Minden tekintetben kitűnő, gratulálok.

hubart képe

Kedves Lajos, Ágota, Sea, Irénke, köszönöm szépen, hogy itt jártatok és elmondtátok véleményeiteket! :)

A halottak sírjánál könnyet hullatni illene, de én mégis mosolyogtam!

Egyedi, különleges gondolatok a temető csendjében..

Szeretettel olvastam, nagyon tetszik!

Üdv: Maria

hubart képe

Köszönöm, kedves Mária!