Siet a szánkós

Kata, ebben a szövegben, amelyet Te magad első próbálkozásnak tekintesz, szerintem érezhetően benne rejlenek egy verstanilag perfekt időmértékes vers körvonalai. Most még nem az, de apró átrendezéssel, betoldásokkal, elhagyásokkal szerintem azzá tehető. Megpróbálok egy ilyesfajta változatot összeállítani úgy, hogy egyértelmű legyen, mi maradt meg és mi változott. Egy kis időt kérek ehhez.

Egy lehetséges variáns van itt, biztosan lehetne jobbat és az eredetihez jobban hasonkítót is összeállítani:
 

Szán jön elő, a nyomában a többi ...
Csúsznak a dombon mind lefelé.
Mindjárt bukfenc lesz születőben:
nem fakutyák a szánkók többé.
Gyermeknap lett most a vasárnap...  
Domb fele tart ma, húzza a szánkós,
gyorsan elolvad - sajnos ez is.
Reggel vastag hótakarót látsz,
nem lehet ok most semmi panaszra. 
Nap kitekintett, ámult-bámult,
hívott sok-sok városi lurkót.
Apa is bírta szusszal, plusszal,
hisz gyerekéért bármire kész.