Smaragd szemed

H.Gábor Erzsébet

 

Smaragd szemed

 

Smaragd szemed, te szörnyeteg,

reám szegezted már megint -

hogyan bírom ki, mondd e kínt,

hogy küzdök újra meg veled?

 

Szuronyhegyed ma felhasít,

cibálja, tépi szívemet,

zokogok, mint egy kisgyerek,

szenvedni újra megtanít.

 

Kétkedést ültet énbelém,

harcolni hív az értelem,

karmolva küzd az érzelem,

húsomba váj e „rémregény”.

 

Képzelet szülte, semmi más,

fantáziálnom nem szabad,

pereg a film, majd megszakad -

féltelek kedves, nem vitás!

 

Egyedül véled győzhetek -

úgy ölelj át, hogy higgyem el,

sohase hagysz már engem el.

Örökre tűnj el, szörnyeteg!

 

 

 

 

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Erzsike, magas színvonalú, remek vers! Nagyon jól ábrázolod a féltékenység hatásait, az érzést. Gratulálok szeretettel.

hzsike képe

Köszönöm szépen, Seám! Azt hiszem ez az érzés egyikünk számára sem ismeretlen.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel:Zsike :)

hzsike képe

Valóban így igaz, hogy a vers végére "észhez térek" ezért, egy kicsit el is lágyulok, hiszen ott már számítok, az áhított vigaszra is. :)

Köszönöm szépen kedves Joe, hogy leírtad a véleményedet, örülök, hogy tetszett a vers.

Szeretettel fogadtalak itt is.

Zsike :)

Mysty Kata képe

 Bájosan, nőies érzékenységgel tárod fel azt az életérzést , ami mint közjáték , de jelen van mindenki életében. Nagyon tetszik! Ismét élménytnyújtó szép vers került Tőled hozzám.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm, kedves Katám! Én is úgy gondolom, hogy ez a "Zöldszemű", meg-meg látogat bennünket, kit többször, kit csak ritkábban, de az érzések, hasonlóak lehetnek...

Ölellek, szerettel:Zsike :)

hubart képe

Érdekes, hogy a jambikus lüktetés úgy is átvonul a versen, hogy nem ragaszkodsz mereven a formulához. Ez már a génjeidben hordozott tehetség, és jóértelemben vett rutin áldása. Keringőszerű sodrása van az ölelkező rímekbe szedett soroknak, a tartalom nagyszerűen érvényesül a választott formában. Az utolsó szakasz "leülése" szerintem értelemszerű, mivel a tépelődést itt váltja fel a megnyugvás érzése. Kedves Zsike, örömmel olvastam remek versedet! :)

hzsike képe

Jól érzed, Feri, valóban így van, hogy az utolsó versszak már egy kicsit talán a "feloldozás" is. Amikor az ember megrázza magát és azt mondja: Én, bolond! :) - persze, ha nincs valós oka rá...

Igen, ez a dallam, ez a dallamosság bennem van, még az is lehet, hogy tényleg a génjeimben, hiszen Édesapám egész életében - több hangszeren - is csodálatosan muzsikált, pedig sohasem tanulta.

Korábban dalszövegeket is írtam, talán nem véletlenül...

Először leírom a verset ahogyan érzem, és csak utána teszem a verselemzőbe, és van, amikor egyáltalán semmit nem javítok, mert tökéletes a ritmusa. Ezt azért merem így leírni, mert tudom, hogy ismertek, és nincs "kérkedés" íze (remélem) a  dolognak.

Örülök, hogy eljöttél hozzám.

Szeretettel fogadtalak ma is Zsike :)

barnaby képe

Gratulálok, kedves Zsike, valóban csúnya dolog a "zöldszemű"...állítólag van egészséges változata is, én nem ismerek olyat...:)Megint nagyon jó kis verset írtál.Neked tényleg a génjeidben van az időmérték...mértéktelenül:)öLELLEK:b:)

hzsike képe

Én úgy gondolom, kedves Barna, hogy ennek a "Smaragdszeműnek" inkább fokozatai vannak, van; enyhébb, ami szinte mindehol természetes ahol él a szerelem, és vannak már bizony kóros változatai is, ami viszont egyértelműen tönkre teheti, sőt, a legtöbb esetben tönkre is teszi a kapcsolatokat. Ha nincs bizalom, az már nem sokat ér...

Köszönöm a kedves szavaidat, örömmel fogadlak mindig.

Szeretettel:Zsike :)

Schvalm Rózsa képe

Kedves Zsike!

Tetszik a versed, szeretettel olvastam.

Gratulálok! Rózsa

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Rózsám, a látogatást!

Örülök, hogy tetszett a  vers.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)