Sokadik újjászületés

Beküldte lnpeters - 2013, március 27 - 22:56

A méltóságos Végtelen

Egy pillanatba bújt,

S a zsémbes öreg végzet fala

Újra porba hullt.

—–

Füst és korom

Lett a korom;

Éveim eladom;

Itt állok újra – fiatalon -

A boldogságnál nincs

Nagyobb hatalom.

—-

Amíg testemben a világ

Végleg meg nem roppan,

Szeretlek, Kedves!

Évről évre

Mindig

Egyre

Jobban!

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, március 28 - 00:03

 Gyönyörű! Vallomás Leg-je!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, március 28 - 07:41

Kedves, szép, mély érzelmű vers.

barnaby képe

barnaby

2013, március 28 - 12:12

Kevés szóval, sokat mondtál...mély gondolatok, és tartalom a versedben.Gratulálok:B

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, március 28 - 15:46

Nagyon szép! Gratulálok! Rózsa

hzsike képe

hzsike

2013, március 28 - 17:38

Gyönyörű vallomás! Öröm volt olvasni. A nagy szerelmek sohasem múlnak el!

Szeretettel:Zsike:)

lnpeters képe

lnpeters

2013, március 29 - 00:20

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, március 29 - 16:07

Kedves Inpeters!

Ha mindenki így tudna szeretni , szebb lenne a világ...

Szeretettel  Dyona

lnpeters képe

lnpeters

2013, március 29 - 22:44

Drága Dyona!

Azért vagyunk, hogy előbb-utóbb mindenki megtanuljon szeretni! Köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)