Sparhelt

Régen ő volt, minden konyha éke,

téli napon maga volt a béke,

ha jól megraktuk, piroslott a platni,

nem akart ő sohasem jóllakni.

A karikák mellett a kis résen

ingó fények táncoltak békésen,

a plafonon mese hőssé váltak,

s gyermek álmunk-  árnyaikon szálltak.

Minden megsült, minden megfőtt rajta,

csak az időt, ő hosszabbra szabta.

Imádtam a héjában sült krumplit,

lám az íze, még most is beugrik,

de gáztűzhelyen, az a régi csoda,

nem lesz soha királyi vacsora.

Régen ő volt, minden konyha éke,

téli napon maga volt a béke,

nem tudtam én kétévesen akkor,

hogy mily nagyot sóhajt virradatkor,

mert bíz télen, ő maga is fázott,

vágyta a pattogó fahasábot.

Míg álmomat tollas dunyha védte,

magányt sírt a tűztér kihűlt mélye.