Susognak az őszi lombok

Susognak az őszi lombok,

Lassan lehull a levél,

Életútján minden ember

Maga módján mendegél.

—–

Vénül az őszi verőfény,

Néha feltámad a szél,

Az örök ősz öröklétről,

Örök emberről regél.

——-

Magyar őszünk keveset szól,

Szinte sohasem nevet;

Látott már magyar elmúlást

Magyar földön eleget.

—–

Susognak az őszi lombok,

Rövidülnek a napok;

Ember vagyok, apa vagyok,

Férj vagyok, magyar vagyok…

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Magyarként is hangsúlyozom, nagyon szép!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Magyar őszről magyar ember

nem susoghat eleget...

Télkergető tavaszt várunk,

s begyógyuló sebeket.

(avagy

boldogságból hegyeket.)

 

Gratulálok versedhez!

 

M. Karácsonyi Bea képe

Ez nagyon tiszta érzelmű vers,azon kívül, hogy nagyon szép és jó.Gratulálok.

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm! Stapi, ezt folytatnod kellene!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Én is veled éreztem, szép vers.

Szeretettel Dyona

hzsike képe

Remek vers, nagyon tetszett!

Én is: Ember vagyok, anya vagyok,
Asszony vagyok, magyar vagyok…és mindezekre büszke vagyok!

Szeretettel voltam Nálad, kedves Laci! 

Zsike:)

 

Haász Irén képe

Zsike helyettem is mondta...:)))

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)