Szárnyak
Beküldte Csilla - 2017, december 31 - 13:12
Feltüremkedett az éj a ház falán,
sárga jégglazúr a lámpa fénye.
Mintha szárnyak surrogását hallanám,
pörget, fölrepít, s leránt a mélybe.
Nem riaszt e földöntúli lárma már,
vízió vagy elme-szülte játék,
csalfa érzetek köré csatolva pár
régi kép, mi most a mába átég.
Számon elpihentek mind a nagy szavak,
itt vagyok, ki tudja mennyi évig,
angyalok, ha démonokkal játszanak,
lelkeinket néha összemérik.
Hogyha virrad, gyermekarccal ámulok,
mintha újra könnyű, tiszta lennék;
felrepedt az ég, fehér tojásburok,
s szárnyakat növesztek, mint a gerlék.
Hozzászólások
hubart
2018, január 2 - 20:11
Permalink
Nagyon szép, kifejező
Nagyon szép, kifejező képekkel megjelenített érdekes látomás, a karácsonyi angyaljáráshoz vélem kapcsolódni, de több mindent beleérzek. :) A forma is nagyon szép. Szeretettel gratulálok! :)
Haász Irén
2018, január 3 - 18:29
Permalink
Angyali vers...:))) Nagyon
Angyali vers...:))) Nagyon tetszik!
Csilla
2018, január 4 - 21:29
Permalink
Köszönöm szépen a
Köszönöm szépen a figyelmeteket és a véleményeteket, Irénke és Feri! Lehet, hogy nem szerencsés a címe, volt Átváltozás és Tojásburok is, a Metamorfózist erősnek éreztem ehhez a vershez.:-)) Könnyen lehet, hogy nem csak a címválasztással van gond, ha ennyire szabadjára engedte a fantáziátokat.:) Átgondolom, köszönöm.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2018, január 7 - 12:51
Permalink
Fantasztikus képek, szép,
Fantasztikus képek, szép, kifinomult versvezetés!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2018, január 7 - 19:26
Permalink
Nagyon örülök, ezek szerint
Nagyon örülök, ezek szerint érthető. Köszönöm, kedves Laci!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/