Szöveg-nagybirtokosság
Beküldte joemetrum - 2019, április 9 - 12:34
A fél Dunántúl nem enyém.
Ország közepén s peremén
Alföld szélének,
Duna vizének...
Tollam papírszántó ekém.
Bár érdekel az anyaföld,
hála s öröm a kerti zöld,
kisbirtokomon
nem él meg a gyom,
versmadaram fiókát költ.
Szeretem, ha keringve száll,
nem ifjú, nem is griffmadár,
légbe hasító,
ellenre csapó
nem is lesz már, de tág határ,
napsugár, nincs előtte gát,
mesehős, ki világot lát.
Öreg ízület,
ezer méterek
várnak rád, csak bírja a hát!
Önmagam cselédje vagyok,
kinevetnek új alkotók,
pikáns soraik
fényes hantjait
csodálja, ki jól nem lakott!
A fél Kiskunság sem enyém,
termésem talán túl kemény,
ehető zöldség.
Egyszemélyes cég
kínálja itt dombok ölén.
Kossuth adó a szomszédban
nem sugározza, mi is van,
szövegbirtokos
kinek jó vagy rossz.
Szárnyalásom határtalan,
licitje él egy csillagban,
s lehull ha nem kell, súlytalan!