Szamárháton

Szamárháton ki lovagol,
Jézus közel'g, ni-ni amott!?

A hatalmas"bűn meglakol"....
Ármány árad, tömeg a colt.

Elé, mellé barkaág hull...
Mit érez ki térdre nem hull?!

Mennyi bánat, mind csak jajgat,
De Üzen Ő, - bűnnek hadat!

Jeruzsálem java talpon,
Lábnyomában - azúr gazok!

Kulacsban víz meleg napon,
Kincset ér e titok, - lapozz!

Jövőt nyíló Fény virága.
Küldetésre hív vigyázva.

Törvényt hozzánk közel Hozó...
Ravatalnál a papoló,

Betegágynál meg az orvos,
Üdvözítő, minket hordoz.

Kálvária a Golgotán,
Szenvedéshez öröm-Oltár!


Mysty Kata: Szamárháton

Tanulságul

A fiatal szamár – aki Jézus Krisztust bevitte Jeruzsálembe a hátán – nagyon boldogan ébredt a csodálatos esemény másnapján. Soha azelőtt nem érzett még ilyen gyönyörűséget és büszkeséget. Besétált a városba, és látott néhány embert az egyik kútnál.

„Odamegyek, biztosan fel fognak ismerni, hogy én vagyok az a szamár, aki Jézust vitte.” – gondolta. De rá se hederítettek. Csak egymással beszélgettek, és merték a vizet.

Erre a szamár elkezdett ugrálni, hogy felhívja magára a figyelmet, de végül rácsaptak a farára és elzavarták. „Hogy tehettek ilyet ezek az emberek! Tegnap még a ruháikat is a lábam elé dobták.” – morgolódott magában a szamár.

Ezért fogta magát és elment a közeli piactérre, ahol tegnap nagyon nagy volt a tömeg, gondolta, hogy majd biztosan fel fogják ismerni. De ott is ugyanaz történt, mint a kútnál. Rá sem hederítettek. „Hogy lehet ez? Tegnap még pálmaágakat is lengettek, most még egy jó szót sem kapok!” – motyogta magában a szamár. Végül csalódottan hazaballagott és értetlenkedett, hogy miért nem ismerte meg senki.

Otthon elmesélte az anyjának, hogy mi történt, aki szelíd hangon rögtön leteremtette a fiatal szamarat. „Ne légy balga! Nem veszed észre, hogy Jézus Krisztus nélkül te csak egy egyszerű szamár vagy?”

Mint a szamár, amelyiken Jézus bevonult Jeruzsálembe, mi is akkor érezzük a legteljesebbnek az életünket, amikor Jézus Krisztust szolgálhatjuk. Nélküle az erőfeszítéseink, semmit sem érnek. Amikor azonban Jézus Krisztust emeljük fel, már nem vagyunk hétköznapi emberek, hanem kulcsfontosságú szerepünk van Isten tervében, amellyel meg akarja menteni a világot.

Mné Katy fényképe.

Jézus „elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: »Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.«” (Lukács 19:29–31).
Egy biztos, hogy amikor az Úr azt mondja: „Oldjátok el, és vezessétek ide!”, megindult a visszaszámlálás, és Isten terve elkezd kibontakozni az életünkben.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kata!

Ezt most jól esett olvasni, köszönöm.

Erzsike

Mysty Kata képe

 Köszönöm én is az örömöt!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Örülök, hogy olvashattam ma virágvasárnapi verset! A szamaras történetet nem ismertem, nagyon jó! :-) Köszönet ezért is.

hzsike képe

Szeretettel olvastam szép, ünnepi versedet, Katám, és köszönöm a történetet is. Én sem ismertem. Nagyon tanulságos.

Ölellek. Zsike :)

Mysty Kata képe

 Zsikém, Csillám köszönöm, hogy megtiszteltetek az elolvasásával..

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Igen tanulságos történet!