Széllel szemezek

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, december 3 - 13:34
 
Megszólítottak a szelek, a messziről jöttek...
Kérdezték, hova vigyenek, merre fújhatnának...
mondtam: a tengerhez; nézni újra, ahogy a víz
a távolban felhőt ölel, s egybeforrnak tájak.
 
Később szeretnék oázis homok-tüzén állni,
hagyni, hadd csipkedje bőröm a sivatag-lidérc...
majd felidézhessem sebét itthon, ágyban fekve;
szakadatlan lenne bennem e zseniális férc.
 
Következő vágyam tán az oroszlánok földje;
tigrisekkel, párducokkal teli vad, nyers vidék -
kicsi finomkodást, apró gyengeséget sem tűr,
de bátran ad valós küzdést, neki ez semmiség.
 
Túl sok élményre éhezem, nincs annyi erős szél.
Ezért...utolsó kérésem, mely beteges, bizarr...
heverjen a lista alján tovább, még tovább, de...
ha elmúlok, vigyél... győzzél...
hordd lelkemet széjjel, vihar.
 
(átdolgozás, 2016. november)

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, december 5 - 17:54

Kedves Éva!

Szívesen időztem versednél. Többször elolvastam, ízlelgettem, és figyeltem magamon a hatást.

Először is: az első sorok nagyon behívtak, jólsikerültek, olvastatják a verset. A végén a csattanó is ütős, szerintem.

Az alapgondolat és a megközelítés is nagyon tetszik, olyan eredeti Évás, ha szabad ezt írnom. Nem tudom, mennyiben dolgoztad át a szöveget, de az biztos, hogy a kifejezéseid találóak, kifejezik a gondolataidat, szándékodat. Mégis nehézkesnek érzékelem, ahogy a 8/6-os sorok 14 szótaggal egymást követik. Talán mert itt-ott inkább 6/8-as sornak jobban beillene... Szóval egészen-egészen megfogott, ahogy egy ilyen csodálatos Mary-s kezdésből kibontottad az utolsó kívánságot. Beleborzongok. Gratulálok!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, december 7 - 20:19

Mária kedves!

Mennyire igazad van a nehézkességet illetően. Még ha máshogy is fejezzük ki. :) Épp ezt próbáltam kiküszöbölni, de ennél a versnél alig jött össze. Így sikerült. Nagyon szépen köszönöm aktív jelenlétedet, megtisztelsz mindig, ha jössz. Szeretettel. Éva