Szemről, végről

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, október 30 - 18:51
 
Mindig arra menj, ahol a tűz lobog, 
ne hallgass másra, bármit is locsog - 
ne hallgass rám sem, ha álljt kiáltanék, 
ajkam dermedt és nincs már álma rég. 
 
Magadra figyelj, meddig bírja lábad,
emeld magasra, lépj át száz gátat -
szakadék, hegycsúcs, az összes a tiéd...
talán nagy dolgok, talán semmiség.
 
Ámbár... mielőtt végleg kifáradnál,
kaphatsz látást, ne légy többé vaklány -
értelme nem sok (sorsunk buta csele)
... előbb kellene fényesség bele.
 
.....
 
És azzal nézel az utolsó percben,
várod, hogy így majd igazság serken -
sajnos (úgy vélem) ez meg nem adatik,
bamba halálunk pernyét havazik.
 
(2017. október)
 

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2017, november 23 - 16:21

Kedves Éva! Az első két versszakod nagyon tetszik!

Emlékkönyvbe illő sorok, bölcsességek. Ez a két versszak megfogott, akár útmutatásként is olvasható remek. A folytatás nekem nem hiányzik. Persze, Te talán a fő hangsúlyt odatennéd a szem és a látás miatt, a cím is erre utal. Mégsem emel a vers folytatása a mondanivalón, szerintem. Köszönöm, hogy olvashattam és szívembe zárhattam most versed nyitányát!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, december 1 - 20:01

Köszönöm szépen, drága Mária, tanulságos hozzászólásodat. Nagy örömmel láttalak nálam.