Szent bosszú

Én legyek püspök? – motyogta Márton – 
Méltatlan vagyok, erre Uram! 
Kardomat barbár vérébe mártom, 
lelkemnek üdve árnyba zuhan.

Bízzanak meg egy bűntelen lelket, 
aki a dolgát úgy végzi majd, 
koldusként böjtöl, álmot nem kerget, 
érdekből soha nem csinál bajt.

Ludam óljában most elrejtőzöm, 
amíg ott bent a konvent zabál, 
vén a bizottság, keresni győzzön, 
napestig engem meg se talál.

Bujkáló tervét követte tette, 
s akkor a gúnár felgágogott, 
a papi fórum már ott nevette, 
így kapott Márton lúdbillogot.

Nagy bosszút forralt, azért, hogy úgy járt, 
püspökként rögvest bűnbeesett: 
kardélre hányta egyetlen lúdját 
– vezekelt érte nem keveset!