SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 15.

Beküldte lnpeters - 2018, március 27 - 20:48

Tizenötödik rész

 

A boldogsággal kapcsolatban igen sok tévhit és félreértés van forgalomban, nem árt foglalkoznom vele.

 

A boldogság csak ember és világ harmóniájának részeként értelmezhető, mint állapot. Mindenki lehet boldog, és ez az állapot akkor is életre szóló élmény, ha csak pillanatokig tart, és sohasem ismétlődik.

 

A jelenlegi tudomány még nem szerezte meg a boldogság definíciójához, sőt még a vizsgálatához szükséges jártasságot sem. Ezért általában félvállról veszi, komolyan nem foglalkozik vele, ahogy a modern filozófia sem.

 

Nézzük, mi az, amit rendszeresen összetévesztenek a boldogsággal:

 

  1. Anyagi javakban való bővelkedés
  2. Sikeres vérbosszú
  3. Sikeres megmenekülés valamiféle veszedelemből
  4. A hatalom „érzése”
  5. Üzleti siker
  6. Háborús győzelem
  7. Diploma megszerzése, vagy nehéz vizsga teljesítése
  8. Váratlan szerencse
  9. Vetélytárs felett aratott győzelem
  10. Sportsiker
  11. Vallási extázis
  12. Alkohol vagy drog előidézte mámor
  13. Orgazmus

 

A felsoroltak mindegyike része lehet valamiféle örömérzésnek, de mindegyik nélkülözi a valódi boldogsággal járó teljesség állapotát. A boldog ember a boldogság állapotában

 

  1. teljes mértékben otthon van a világban
  2. és önmagában,
  3. tökéletesen elégedett,
  4. nincs ellensége,
  5. nincs bűntudata
  6. veszedelem nem fenyegeti.

 

Az utolsó kettő némi magyarázatot igényel. A boldog embernek lehet ellensége, távlatosan veszélyben is lehet, de a boldogság állapotában ez nem számít, nem releváns. A boldog ember kész ellenségével békét kötni, és bátran néz szembe a veszedelemmel is.

 

A boldogság olyan állapot, amely még sok vizsgálatot igényel annak ellenére, hogy az emberiség zöme már feltehetően ismeri.

 

Visszatérnék az első listához.

 

  1. Anyagi javakban való bővelkedés

 

A ma legáltalánosabb boldogságpótlék. A polgári alapú, anyagi javakra koncentráló boldogságfelfogás elengedhetetlen része, pedig voltaképpen másodlagos. Leginkább negatív mivoltában van jelen a köztudatban, mert számos ember irigyli azokat, akik anyagi javakban bővelkednek, vagy akikről ezt tételezik fel.

 

Természetesen semmi sem zárja ki, hogy a boldog ember az anyagiaknak (is) bővében legyen. A gyakorlatban azonban ez általában másodlagos.

 

A modern tudomány a polgári világnézet hatására két évszázada igyekszik olyan vegetatív lénynek feltüntetni az embert, aki számára voltaképpen semmi egyéb sem fontos, csak testi szükségleteinek kielégítése. Ez azonban nem tartható.

 

A dolognak megint ellenkező értelemben van jelentősége. Az éhező ember valószínűleg nem tud boldog állapotba kerülni, de a jóllakottság vagy a rendszeres étkezés nem a boldogság, csupán a fizikai lét alapfeltétele.

 

A polgár egyik fő szenvedélye az anyagi javak felhalmozása. A gyakorlatban ez sohasem ad elégedetlenséget, hanem szenvedélybeteggé tesz. A gazdagok zöme állandóan új javakra, még több pénzre éhes. Anyagi javakból és pénzből lehet sok, de a számukra sohasem lehet elég.

 

Heinrich Schliemann, aki meggazdagodván abbahagyta a pénzcsinálást, kivétel a szabály alól. A legtöbb meggazdagodott embernél maga a további gazdagodás válik életcéllá és életre szóló szenvedéllyé, ami hatékonyan akadályozza meg a boldog állapot létrejöttét. Az ezzel kapcsolatos emberi tapasztalatok azok, amelyekre támaszkodva a modern gondolkodás a boldogságnak a létét is tagadni igyekszik. Pedig ez egyáltalán nem „bizonyíték a boldogság lehetetlenségére”, csupán a polgári világ egyik szánalomra méltó szenvedélybetegsége.

 

  1. Sikeres vérbosszú

 

Ez semmiféle boldog állapotnak része nem lehet. Elégedettséget kétségtelenül okozhat, de nemcsak az elpusztított emberi lény halála miatti esetleges bűntudat terhelheti, hanem a megbosszult személy miatti gyász is. Az esetleges fenyegetettség érzése itt egyáltalán nem távoli, aligha zárható ki.

 

Komor, fájdalmas öröm lehet, de nem boldogság.

 

  1. Sikeres megmenekülés valamiféle veszedelemből

 

Ez már közelebb járhat a valódi boldogsághoz, de leginkább mérhetetlen megkönnyebbülést jelent. Hogy ezen kívül még mi színezi, a helyzettől függ.

 

  1. A hatalom „érzése”

 

Az „istenember érzése”, a XX. századi diktátorokkal kapcsolatban sokat beszéltek róla. A profán isten, aki poklot rendez be a világ egyik része számára, míg maga valamiféle profán mennyországban él.

 

A gyakorlat azt mutatja, hogy a hatalmat birtokló emberek zöme sohasem elégedett. A hatalomhoz üldözési mánia járul, ezek az emberek vagy eredendően pszichopaták, vagy azzá válnak. Hitler vagy Sztálin lehet erre a példa. Talán ez a státusz az, ami a valódi boldogság állapotát a leginkább kizárja.

 

Úgy gondolom, a hatalom birtokosai közül a felkapaszkodott diktátorok nemigen lehetnek boldogok. Nyilván nem hiányzik belőlük a büszkeség, vagy az önbizalom, de életük boldogságát nyilvánvalóan feláldozták a hatalom megragadása és megtartása érdekében.

 

Ami azonban a királyi családba született, legitim uralkodókat illeti, az ő esetükben nem zárnám ki a boldogság lehetőségét. Ehhez azonban talán sokkal bátrabb döntésekre van szükségük, mint a hétköznapi embereknek. Az uralkodói státuszhoz jó esetben erős kötelességtudat és empátia is járulhat. Ha ez egyesül a munkatársak sikeres megválasztásának képességével, és bátor személyes döntésekkel, a hatalom csúcsán élő ember sincs tökéletes magányra kárhoztatva.

 

Apropó: magány. Úgy vélem ez is kizárja a boldogság állapotát, bár a csöndes elégedettséget nem feltétlenül.

 

  1. Üzleti siker

 

Ez nem ellentétes a boldogság állapotával, annak értékes része lehet. Harmonikusan élő, körültekintő, empátiával rendelkező emberek képesek rá. Ilyenkor az üzleti siker a felhőtlen boldogság egyik elemét képezheti. Ha azonban az üzlet szenvedély, hasonló helyzet állhat elő, mint az anyagi javak halmozása esetén.

 

  1. Háborús győzelem

 

Elismerem, hogy eufóriát, okozhat, sőt annak tömeges változatát is előidézheti. De ez sem igazi boldogság, csupán a túlélés, a katasztrófák megszűnésének, a gyűlölt ellenség legyőzésének kiáradó érzelemhulláma. A pattanásig feszült idegrendszerek megnyugvásának eufóriája.

 

  1. Diploma megszerzése, vagy nehéz vizsga teljesítése

 

Ez is lehet a valódi boldogság része, ha tartalmazza a jól végzett munka örömét. Önmagában nagy öröm, de még nem boldogság.

 

  1. Váratlan szerencse

 

Ez nagy öröm lehet, de fő eleme a megnyugvás, vagy a veszély elhárulta fölött érzett öröm.

 

  1. Vetélytárs felett aratott győzelem

 

A háborús győzelem egyéni válfaja. Nagy öröm, de nem igazi boldogság. Ha erkölcsi tényező is szerepet játszik benne, akkor akár annak is részét képezheti.

 

  1. Sportsiker

 

Az igazi boldogság részét is képezheti, ha a többi tényező is jelen van. esetenként azonban a háborús győzelem békés válfaja. Egyes komponensei, mint például a labdarúgásban a gólöröm, bár intenzitásban esetenként az öröm minden más típusát meghaladják, nem képezik az igazi boldogság részét, mert hiányzik belőlük a teljesség élménye.

 

  1. Vallási extázis

 

Igen nagy intenzitású örömérzet lehet, de miszticizmus színezheti, és aligha része az igazi boldogságnak, mert annak szinte az összes többi tényezője hiányzik belőle. Sőt az igazi boldogságot a vallási rajongó gyakran még bűnnek is érezheti.

 

  1. Alkohol vagy drog előidézte mámor

 

Ez van a legtávolabb a valódi boldogságtól. Esetenként még örömmel is járhat, de szákutca. Az alkohol vagy drog előidézte mámor a boldogságnak éppen ellentéte: a közöny eufóriája.

 

  1. Orgazmus

 

Akár az igazi boldogság részét (is) képezheti, de csak a másik ember örömével együtt.

 

Ezekkel szemben: mi az, ami valószínűleg mindig a részét képezi az igazi boldogság állapotának?

 

  1. Szeretet
  2. Szerelem
  3. Családi harmónia
  4. Az alkotó munka öröme
  5. Önbecsülés
  6. Önbizalom
  7. Elégedettség
  8. Nyugalom

 

A boldogság nem valami alacsonyrendű érzés, nem a kicsinyes, jellemtelen és ostoba emberek mákonya; ahogy a századforduló „filozófiája” hajtogatta – a boldogság az ember erkölcsös célja.

 

„Boldogság nélkül az élet tébolyult és szánandó kísérlet marad.”[1]

 

Az erkölcsi igazság fogalmát akkor is feltételeznünk kell, ha sokan nem hisznek, mások pedig csalódtak benne.

 

Hogyan kapcsolódik mindez a költészethez, különösen a jelen költészetéhez?

 

Jelen és jövő egységet képez, és a múltból táplálkozik. A jövőt a jelen alapozza meg. Az újkori történelemből megtanultuk, hogy a méltó jövő záloga mindig hagyomány és újítás emberhez méltó egysége.

 

A hagyománynak minden nemzedék életében meg kell újulnia, nem lehet akadály, holt súly, nem válhat a fejlődés ballasztjává.

 

Milyen a jó költészet?

 

A fentebbi fejtegetésben arról volt szó, miféle ügyeket kellene szolgálnia a költészetnek, ha vállalná az emberiség által rá ruházott küldetését.

 

A fentebbiekből kitűnt: nevetséges dolog azt állítani, hogy a lírának ne volna dolga a világban. Ráadásul nem is beszéltem olyan, talán minden másnál aktuálisabb kérdéskörről, mint globális és lokális viszonya, jelentősége az emberiség közeljövőjében. Erről alább még szólni fogok, mégpedig a líra konkrét feladataival kapcsolatban, hogy a politikai szempontokhoz való kapcsolódást elkerüljem, mert az a véleményem, hogy a jelenleg forgalomban lévő elterjedt politikai eszmerendszerek egyike sem képes az emberiség méltó jövőjét biztosítani, vagy akár megalapozni. Zsákutcába vinne kontroll nélkül a baloldal is, a jobboldal is.

 

Van hát a lírának feladata bőven. Vagyis: lenne…

 

A jelenlegi hivatalos (kanonizált) költészet, a státuszlíra ezeket a feladatokat nem tudja, és nem is akarja megoldani.

 

Milyen a jó költészet?

 

Az alábbiakban ezt veszem számba.

 

Folytatása következik.



[1] SANTAYANA, George, Idézi: FALUDY György – Jegyzetek az esőerdőből, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1991.