Szent ostrom

Irigyel már a fél város,
rajtunk csámcsog a pimasz,
hogy e viszony tán már káros…
Én tudom, hogy nem igaz!

Egy kisördög fúj rohamra,
míg pörögnek a dobok,
nyíllal átlőtt a szívkamra,
a szemedben láng lobog.

Vén lennék, mint az országút,
de a várad szeretem,
be is vetem a nagyágyút,
amíg van rá keretem.

Hogyha kérdik, hogyan teszem,
elárulom, jó titok:
sose játszom én az eszem,
csakis itthon hódítok.

Értetlenül néznek most rám
az orvosok, s a papok,
hogy nem hullok ki a rostán,
s útilaput sem kapok.

Porban, sárban, parki padon
nem fetrengek részegen,
mindig józan-magam adom
itt a „csatolt Részeken.”

Mert hogy egykor a nagy Isten
úgy képzelte a rendet,
hogy hűségben éljek, hitben:
mellém társat teremtett.

Könnyet soha ne fakasszon:
a hitvesi hivatal!
Feleségem remek asszony -
így maradtam fiatal.

2015. máj. 25.