Szép adósság
Beküldte titus56 - 2016, augusztus 26 - 18:09
Szép adósság
Szép adósságát a nyár lerótta,
törékeny őszi csendek jönnek,
pislákol még félszegen halódva,
amott már felhők gőzölögnek.
Elszöktél, együtt a nyár tüzével,
lakatlan semmi maradt nekem,
mit kezdjek az ősz színes dühével,
foltok melegítik hűlt zsebem.
Mikor majd az ősz is hátat fordít,
talpamra ragad a hullt levél,
szívmeleg sóhajt is faggyá torzít
sálamba kapaszkodva a tél,
csak a hideg szél fordul ellenem,
kibírom belül lángra gyúlva,
emlékedet magamban elteszem,
tüzétől melegszem át újra.