Szerelem és líra - CVII.
Százhetedik rész
A fentebb mondottak mind csak a költő önmagával szembeni felelősségét taglalják. Ez még azonban közel sem minden.
A költő felelőssége a közönségével szemben
A költő felelősségének különböző dimenziói közt igen sok az átfedés, ezek állandóan egymásba játszanak, mereven elkülöníteni őket sohasem lehet. A közönséggel szembeni felelősség igen sok ponton azonos a költő önmagával szembeni felelősségével; csupán a nézőpont más.
Itt csak olyan tényezőket említek, amelyek a fentebbiekhez képest új színfoltot képviselnek, és azokat is csak vázlatosan.
Goethe mondta, hogy „Színpad és nézőtér együtt alkot egészet”. A lírára is érvényes ennek analóg megfogalmazása: vers és közönség együtt alkot egészet, a lírai élményközösség megvalósulásához mindkettőre szükség van. A lírai élményközösségnek feltehetően igen fontos szerepe van ember és társadalom életében, hamarosan eljön majd a korszak, amikor a tudomány ezt komoly vizsgálat tárgyává teszi. Ehhez természetesen arra van szükség, hogy félrehajítsuk a szemellenzőt, és elismerjük, hogy az emberiség fejlődésében nem csupán az anyagi természetű jelenségek kaphatnak szerepet. Mindez elvezethet majd egy, a jelenleginél, átfogóbb, pontosabb és igazabb fejlődés-definíció kialakulásához.
A lírai élményközösség megvalósítása a költészet alapvető céljai közé tartozik. Ahogy a színházban is az aktívabb félnek, a színpadnak kell dominálnia, ugyanez a helyzet a lírában is. A közönség nem alkalmazkodhat egyoldalúan a vershez, az első lépésben a versnek kell alkalmazkodnia a közönséghez. Más szóval: elő kell segítenie a lírai élményközösség megvalósulását.
Ez nem igazán ördöngös dolog, látszólag magától értetődik, de mégis beszélni kell róla, hiszen a jelenlegi kanonizált magyar líra szövegeit nézegetve úgy tűnik, hogy mégsem egyértelmű.
A lírai élményközösség kialakításának első feltétele, hogy a mű olyan nyelven beszél, amely a közönséggel való párbeszédre alkalmas. Vázlatosan ez nagyjából annyit tesz, hogy a mű – amellett, hogy a lírai értékteremtéshez és a lírai élményközösség megvalósításához alapvetően fontos etikai alapon áll – elfogadja, és magas szinten alkalmazza azokat az érzelmi, értelmi, szociológiai és nyelvi konvenciókat, amelyek a korban a minél nagyobb számú közönséggel folytatott hatékony kommunikációt lehetővé teszik.
A költő a lírai élményközösségnek – amennyiben az megvalósul – éppen olyan részese, mint a közönség minden tagja. A vers mindig úgy keletkezik, hogy a költő a saját magánemberi létében átélt élményeket és érzelmeket konvertálja személyes és közösségi lírai élménnyé. Ebből lírai élményközösség csak akkor jöhet létre, ha adó és vevő – vers és közönség – ugyanazon a nyelven beszélnek.
A költészet minden korban a nyelv legigényesebb művelője és legaktívabb fejlesztője volt, és ezután is az lesz. A nyelv fejlesztése azonban nem azonos a semmibe történő rugaszkodással, a halandzsával.
Ami a ma nagyon divatos „nyelvkritikát” illeti, ennek értelmében és céljában kételkednünk kell akkor is, ha egyes megállapításai alaposnak tűnnek. Az egész ugyanis nem hordoz magában semmiféle emberi perspektívát.
Amikor a fonetika tudománya a XX. század derekán eljutott oda, hogy nincs két azonos beszédhang, azonnal akadtak olyan nyelvészek, akik megértették, hogy a több ezer éves tudomány olyan szituációba kormányozta önmagát, ahol alkalmatlanná vált az emberi kommunikáció alapjait képező beszédhangok rendszerének tanulmányozására. Tüstént meg is alakult hát az új hangtani tudomány, a fonológia, amely sietett leszögezni, hogy minden beszédhangot a rendszer elemének tekint, és a hangok közötti különbségek csak akkor relevánsak, ha általuk szavakat lehet megkülönböztetni.
A lírai élményközösség legáltalánosabb alapja (is) az emberi kommunikáció, amelyet a költészetnek nem kétségbe vonnia, hanem gyakorolnia és fejlesztenie kell.
Folytatása következik.
Hozzászólások
Molnarjozsef
2013, december 20 - 11:11
Permalink
Élmény és logika. Ez a két
Élmény és logika.
Ez a két szó jutott eszembe írásodat olvasva.
Élmény, ami megelőzi a költő szövegét, önmagából (is) táplálkozva, és
logika, hogy az élmény - megélt vagy látomásos - ne csak üres szavak összeeszkabált bűvészmutatványa legyen.
Nagyon sok költői esten vettem részt, mint néző.
Az ajnározás hangjai mögött azonban kevés az, mi érték. S ha van is, elnyeli az önteltség - saját egónk - örvénye.
A tüzet hiányolom, azt a tüzet, mely - és ez az ősi tudásban megemlítődik, pl. a Nag Hammadi tekercsek megtalálásakor, értelmezésében - lángol, meleget ad, helyenként éget, ha az igazság hangja szól, ugyanakkor tisztítja, emeli a magasra törő igényességünket.
Kedves László!
Gratulálok a gondolatébresztő esszédhez.
Várva a folytatást üdv: József
lnpeters
2013, december 20 - 19:22
Permalink
József! Hálásan köszönöm ezt
József!
Hálásan köszönöm ezt a remek visszajelzést! Részese lettél a folytatásnak!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2013, december 21 - 13:13
Permalink
Már tegnap is olvastam, de
Már tegnap is olvastam, de annyira magaménak érzem a gondolataidat, hogy nem tudok semmi újat hozzátenni, így csak annyi maradt, hogy gratuláljak, és várjam a folytatást.
lnpeters
2013, december 21 - 23:14
Permalink
Köszönöm, Feri! Csütörtökön
Köszönöm, Feri! Csütörtökön folytatom!
Pete László Miklós (L. N. Peters)