Szerelem és líra - CCLV.
KÉTSZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Ismét félrefut a vers.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Személyes vallomás a vers kellős közepén.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
A lírában ez időnként természetes, de itt mintha nem volna az. Elkezdődött éppen egy gondolatmenet…
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Abba nem nagyon illik ez a négy sor, hanem – a rímbe nagyon is…
Ismét a forma parttalan dominanciája…
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Vajon miért került ez ide?
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Úgy tűnik, leginkább a forma miatt. Váratlan rím-ötletek miatt került ide ez a négy sor.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
A vers szerkezete most már elég nehezen tekinthető át.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Részekre bontom:
„„a forma rácsán rendre átbú
Nem eredeti, de kitűnő kép. Az „átbú” igealak a rímhez alkalmazva.
„(bár össze kéne tartanom)”
Voltaképpen talpraesett megoldás. A Költő – saját lírai Énje mögül – kiszól a versből. Versszerkesztési, technikai információt oszt meg az Olvasóval.
Leginkább ez is a rím kedvéért – ahogy lassan megszokjuk…
„a szertelóbált kezü-lábú,”
Kitűnő sor. Saját versének jellemzése némi öniróniával.
„de hazafias tartalom,”
Bocsánatkérés? Nem hinném.
„de hazafias tartalom,”
Öntudat. Ilyen, de ez vagyok én.
„a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
A két sor önmagában teljesen helyénvaló – csak a vers szerkezetéből lóg ki.
Nézem tovább a verset. A következő két sort szándékosan különítettem el ettől a négytől, most viszont összekapcsolom.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Az utolsó két sort nemcsak a páros rím különíti el az előző négytől.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Az a gyanúm, hogy az utolsó két sor már korábban is megvolt, és arra várt, mikor és hogyan épülhet be a versbe.
„mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Ez a két sor már talán a vers kezdete óta vár.
„mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Eleve a vers egyik slusszpoénjának szánta ezt a Költő.
„mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Erre akart kifutni igazából a vers – vagy egyik szakasza.
„mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Nézzük egybe:
”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Így azonban eléggé zavarosra sikeredett. A megelőző négy sor nemigen támogatja az utóbbi kettőt.
Illetve: két lehetőséget is ad, amelyek nem árulnak egy gyékényen. Az első eset, ha a mit (amit) kötőszóval felvezetett tárgyi mellékmondatot szorosan az előző négyhez kapcsoljuk:
”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:”
Tehát a hazafias tartalom az, amit „illene kikölteni”.
Csakhogy…
„hazám hazám te min – de nem.”
Ebben az esetben ez a sor - finoman szólva – értelmetlen.
Folytatása következik.