Szerelem és líra - CCLVI.
KÉTSZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ
Olvassuk csak egybe:
”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Rímelni persze jól rímel…
Az újabb „zseniális” szójáték okozza ismét a gondot.
„Hazám, hazám, te mindenem”
Erkel Bánk bán című operájának leghíresebb sora. Bánk bán áriájából való. A librettó szövegét eredetileg Egressy Béni írta, később Nádasdy Kálmán dolgozta át. Ez a sor mindkettejüknél azonos. Simándy József legendás előadásában Bánk áriája „a magyarok második himnusza” lett.
„Hazám, hazám, te mindenem”
Ezt a sort heréli ki versében Parti Nagy Lajos.
”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Az első értelmezést nyilvánvalóan el lehet vetni, és ez nem vet jó fényt a versnek ezen részére.
Ha tehát azt tételezem fel, hogy az utolsó sor értelemszerű folytatása ennek az ötnek:
”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:”
Ebben az esetben a folytatás egyszerűen szerencsétlen.
„hazám hazám te min – de nem.”
Együtt:
”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Mi tagadás – ez így nagyon zagyva.
A lírai Én hazafias tartalmat akar „kikölteni” – lám, még egy szójáték, de ez most mellékes helyzetben – aztán meggondolja magát:
„hazám hazám te min – de nem.”
Bujkál ebben a hat sorban egy olyasféle értelmezés is, mintha a „hazafias tartalom” valami elvárt, előre megírt frázis lenne, és ez ellen tiltakozik a Költő:
”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Ebben az esetben a Bánk bán románcának híres sora
„Hazám, hazám, te mindenem”
Itt pejoratív minősítést kap. Ezzel szegül szembe a lírai Én:
„hazám hazám te min – de nem.”
A kánon berkein belül nyilván így is értelmezik, pedig ez csak egy teátrális blöff.
Megvizsgálom ezt a lehetőséget is.
Eszerint ez:
„Hazám, hazám, te mindenem”
Voltaképpen
„a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
Ezért aztán a lírai Én „gerincesen” megtagadja a hozzá való csatlakozást.
„hazám hazám te min – de nem.”
Őszintén remélem, hogy maga Parti Nagy nem így gondolta, mert ez így csak közönséges teátrális ripacskodás. Senki sem kényszeríti őt semmire, a kánon berkeiben éppenséggel „nem trendi” a hazafiság – erről fentebb beszéltem is.
„hazám hazám te min – de nem.”
Nincs ebben így semmiféle „hősies kiállás”. Sőt.
„hazám hazám te min – de nem.”
Úgy vélem, nem ennek alapján kell a vers ezen részét értelmeznem, bár maga a szöveg lehetőséget ad erre.
Még mindig ugyanezen az értelmezési lehetőségen belül is lehetséges eltérő felfogás. Nézzük azt.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
A Költő szinte gyanútlanul hozza saját magát „helyzetbe”:
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:”
Idáig el is jut, és szinte magától jönne a következő sor:
„hazám hazám te min – de nem.”
A sor közben gondolja meg magát…
„hazám hazám te min – de nem.”
Nem – de mégsem…
A második lehetőség az, ha a kettőspontot többé-kevésbé figyelmen kívül hagyjuk, és azt feltételezzük, hogy a Bánk bán románcának híres sora valamiféle asszociáció következtében került ide.
Tehát:
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”
Idáig simán gördül, „kifolyik a tollból”. Hanem utána:
„„hazám hazám te…
Itt azonban a Költő mást gondol. Hogy mégsem.
„min – de nem.”
Vajon mit nem?
- Nem ezt a kifejezést?
- Nem ezt a gondolatot?
- Nem ezt az utalást?
Esetleg
- Nem ezt a tartalmat?
Vagy még élesebben:
- Egyáltalán nem a hazafiságot?
Ezek lépcsőfokok, és alkalmat adnak a vers ezen részének „lépcsőzetes” értelmezésére. Nem véletlen, hogy éppen ezt a részt idézik Parti Nagy művéből a legtöbbször.
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Időnként lelkendezve írják, hogy Parti Nagy „helyre teszi” a magyar nacionalizmust. Sőt. ez a vers egyenesen „visszaveszi” a „Hazám, hazám” sort.
Ez utóbbi természetesen eszelős képtelenség. A líra semmit sem „vesz vissza” a köztudattól, egyszerűen ezért nem, mert az irodalmi köztudattól nem is lehet semmit „visszavenni” abból, ami már oda bekerült. Ezt egyetlen Költő sem teheti meg, nemcsak a máséval a magáéval sem, ahogy arra már számos példa van. A Költő hiába változtatja meg, hiába „revideálja”, javítja vagy rontja el korábbi megnyilvánulásait, azok sértetlenek maradnak az irodalmi köztudatban. A versnek önálló élete van, ha egyszer nyilvánosságra került, többé nem függ szerzőjétől. Ez a költői felelősségnek egy kevéssé taglalt oldala.
A kánonon belül képzelhetik úgy, hogy ez vagy az a Költő „visszavett” valamit, ami a korábbi lírai tradíció része volt. Ilyenkor írják, hogy a hagyomány ezen vagy azon része már „nem aktuális”, hogy XY fellépése után ennek vagy annak már nincs jelentősége, hogy Z Költő X verse után „ez már nem igaz” stb.
Ezek szamárságok. Az irodalmi hagyomány messze több a kánonnál, mindenki beletartozik, aki magyar verset olvas. Jó fordítás esetében még olyanok is, akik szót se tudnak magyarul. Ami él, él – nem a kánon dönti el.
Visszatérek:
„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”
Ebben az esetben a „lépcsőzetes olvasás” egyértelműen a szójáték eredendő fogyatékosságából fakad.
„hazám hazám te min – de nem.”
Bármilyen csábító is lehet egy szójátékot kedvelő Költő számára egy ilyen újabb szóvicc, ebben e helyzetben ez katasztrofális. Olyan „lépcsőzetes értelmezést” enged meg, ami a Költőnek nem érdeke és – a versnek sem.
Erről a szójátékról még van mit mondanom – de azt alább.
Folytatása következik.