Szerelem és líra - CCLVIX.
KÉTSZÁZÖTVENKILENCEDIK RÉSZ
Szóljon tovább a vers:
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
Így folytatódik.
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Miért ábrándulunk ki újra tüstént?
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Először is, kinek szól az egyes szám második személy? A hazának? A városnak?
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
A megfogalmazás szembeötlően kapkodó, hevenyészett.
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Hasonlatnak indul:
„Mint szerteszórt, lágy pislogás”
Különleges jelzőhasználat – a Költő elmegy a képzavar határáig.
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Igazából – ha a következő sort is számítjuk – előáll a képzavar:
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek”
Úgy nézlek, mint a pislogás…
Ilyen szinten szokatlan hiba. Elfogyott talán a szufla? Elfáradt, kedvetlenné vált a Költő? Nem elképzelhetetlen…
„nézlek, higanygőz partidon,”
A vers egyik legzavarosabb sora…
„nézlek, higanygőz partidon,”
Nem először történik meg, hogy a versnek egy valóban remek etapja után ilyesmi következik. Vajon miért?
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Miért ez a tanácstalanság?
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek”
Hát ez?
„higanygőz partidon,”
A Költő itt valami nagyon erőteljest akart írni…
higanygőz partidon,”
Sokat akart a szarka…
higanygőz partidon,”
A „higanygőz” jelző akár nagyon erős is lehetne.
Csakhogy…
Mi előtt is áll ez a jelző?
„higanygőz partidon,”
Ez most mi?
- Társasági összejöveteleden (partydon)?
- Régiesen mondott partjaidon?
„higanygőz partidon,”
Mindkét esetben nagyon keresett, erőltetett és – mi tagadás – zagyva…
„higanygőz partidon,”
A folyó „higanygőz partjai” még úgy-ahogy, a másik eset azonban csak körmönfont magyarázattal (lenne) érthető. Utóbbi az alkoholizmus vagy a drogfogyasztás szokásai felé vinné a témát. Ezzel az volna a legfőbb baj, hogy eddig semmi sem utalt ilyesmire a versben.
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Megint félrecsúszott a vers…
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Voltaképpen halandzsa. Miért kell a korábbi remek rész után ismét ilyennek jönnie?
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Igazából ez a két sor nem nyeli el úgy a költői erőt, mint a hasonló korábbiak. Ez első olvasásra is feltűnik.
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Innen nem hiányzik a költői erő. Ezek nem rossz sorok – csak tartalmilag nem illenek ebbe a versbe.
Esetleg valami más, félkész, elvetett vagy készülő verséből emelte ide ezt a két sort a Költő?
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Nem tartom elképzelhetetlennek.
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
Van benne költői erő, de szemmel láthatóan más szövegkohézióba tartozik…
Hátha a következő sorral együtt:
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
Így se lett jobb..
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
Azért elég érdekes ez a harmadik sor is…
„te százszor összejárt kamás',”
A „kamás” kifejezés a legfontosabb magyar szótárakban nem szerepel. Czuczor és Fogarasi művében sem. Az aposztróf és a szövegkörnyezet arra utal, hogy talán a „kamásli” változata lehet.
Ennek ellenére természetesen a „kamás” lehet tájnyelvi, esetleg szűkebb körben használt kifejezés. Nem is ez a baj vele.
„te százszor összejárt kamás',”
Egyéni nyelvi lelemény is lehet, azzal sincs különösebb baj.
„te százszor összejárt kamás',”
A kifejezés hangsúlyos helyzetben van. Ezért illene úgy felvezetni, hogy a jelentése magától értetődő legyen.
„te százszor összejárt kamás',”
Itt nem az.
„te százszor összejárt kamás',”
Ha esetleg – amire az aposztróf egyébként feljogosít bennünket – a „kamásli” rövidítésének fogjuk fel a szót, a sor jelentése nagyjából érthető.
„te százszor összejárt kamás',”
A sor igen, a nagyobb szerkezeti egység kevésbé.
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
Így nem éppen világos az értelme.
Hát így?
„te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
Így se nagyon.
Hát együtt?
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
A sor kilóg a versből így is, úgy is. a formába nagyszerűen illik, de zavarossá teszi a tartalmat. Hasonló probléma nem először fordul elő.
A közvetlen szövegkörnyezet miféle értelmezést kínál?
„Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
Hm… A százszor összejárt „kamás” higanygőz partjai…
Sehol sem olvastam olyat, hogy a kánon méltatói közül bárki is kifogásolta volna a „kamás” kifejezést. Szokásuk szerint úgy tesznek, mintha ismernék, mintha a számukra tökéletesen világos volna. Ha nem kanonizált versben fordulna elő, úgy vetnék rá magukat, mint héja a húscafatra, és azt mondanák, hogy a szerző magyarul se tud.
Inkább tovább haladok a versben.
Folytatása következik.
Hozzászólások
hubart
2016, június 5 - 10:16
Permalink
Érdeklődéssel és
Érdeklődéssel és egyetértéssek olvasom minden egyes részét az elemzésednek. Nem is igen tudok mit hozzáfűzni, annyira alapos munkát végzel. Gratulálok!