Szerelem és líra - CCLXXI.

KÉTSZÁZHETVENEGYEDIK RÉSZ

A válasz a kánon lényegi elemeire világít rá.

A kanonizált vers értékelésénél a „kötelező légbőlkapottság” elve érvényesül.

A „kötelező légbőlkapottság” elve a művészet intézményi elméletének kiterjesztése a műértelmezés és a műelemzés területére. A kanonizált líra ítészei számára ez teszi lehetővé, hogy korszakalkotó művé magyarázzák akár a legsivárabb amorf halandzsát is.

A „művészet hivatali elméletének” tökéletes kártékonysága és haszontalansága akkor világlik elő a maga teljességében, ha ezt végiggondoljuk.

A „kötelező légbőlkapottság” elve a művészet intézményi elméletéből magától értetődően levezethető.

A művészet intézményi elmélete

                        ↓

„Műalkotás az, amit a „művészet világa” annak nyilvánít

                        ↓

Alkalmazzuk ezt a költészetre

                        ↓

Lírai műalkotás az, amit a „művészet világa” – azaz a kánon intézményrendszere – annak nyilvánít.

Magától értetődően következik ebből:

                        ↓

A műalkotás értékeit is a „művészet világa” határozza meg.

Ha idáig eljutottunk, érdemes elgondolkodni rajta, mit is jelent ez a mondat.

„A műalkotás értékeit is a „művészet világa” határozza meg.”

Elemeire bontanám:

• Meghatározza, mi tekinthető a műalkotásban valóságos lírai művészi értéknek.
• Meghatározza, hogy mitől értékes valami.

(Ez a kettő csak első olvasatra tűnik azonosnak.)

• Eldönti, hogyan épül fel a műalkotás értékstruktúrája.
• Meghatározza, hogy mi hordozza az értéket.

Ezt végiggondolva világlik ki, mit is jelent igazából a kánon esztétikai diktatúrája. Az esztétikai diktatúra, amelynek alapja a teljes és parttalan önkényesség.

Folytatása következik.