Szerelem és líra - CCLXXVII.

KÉTSZÁZHETVENHETEDIK RÉSZ

 

Ami azt jelenti, hogy Méltató szerint – ha igaz, amit a versről mondott – Parti Nagy verse minden hagyományos poétika értelmében igen silány vers.

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein,”

 

Ez pontosan olyan, mintha egy nő szépségét azzal a megjegyzéssel „dicsérné”, hogy „túllépett a tisztaság és a jólápoltság elavult konvencióin”…

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein,”

 

Ha becsmérelni akarná, akkor sem tehetné ennél erősebben…

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein,”

 

Szerencsére Parti Nagy Lajos versére ez nem igaz. Éppenséggel nem nélkülözi a nagyszerű poétikai eszközöket, jobb részeiben számos ilyet vehettünk szemügyre.

 

Voltaképpen a küldetéstudat sem hiányzik. Megvan, de visszafogottan, félénken, önbizalom nélkül. Vagy „öncenzúra” csapásai alatt.

 

alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá”

 

Nem veszi észre „eszméi közt az űrt”…

 

„alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá”

 

 Ellentmondás. A lírában, ha valami „alulstilizált”, az aligha lehet nagyszabású költői koncepció. Szándékosan nem mondtam „pozíciót”, hiszen a lírában nézetem szerint a művek minősége és a Költőnek a bennük foglalt emberi, érzelmi, erkölcsi koncepciója képviseli az értéket. A „pozíció” – most nem a Költőnek a valóságban elfoglalt helyzetére gondolok – ugyanaz, mint más művészetben a „színpadi jelenlét” ereje vagy gyengesége; hitelét egyedül a versből, annak líraiságából, gondolatiságából merítheti.

 

Parti Nagy versében a lírai Én „pozíciója” egyáltalán nem megállapodott. Néhol a kocsmai bohóc szintjére húzódik vissza, hogy onnan újra és újra előretörjön. Nagyszabásúnak semmiképpen sem nagyszabású.

 

„alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá”

 

Tanulságos, hogy voltaképpen most is becsmérli a verset.

 

Az is jellemző, mi a versnek az egyetlen olyan momentuma, amit fenntartás nélkül dicsér:

 

„zseniális nyelvművészet”

 

Ezzel elemzés közben eleget foglalkoztam, most már nem térnék ki rá. A Méltató esztétikai felfogására sem.

 

Folytatása következik.