Szerelem és líra - CCXLIII.

KÉTSZÁZNEGYVENHARMADIK RÉSZ

 

Tovább:

 

Kialakul a mellékes elemekre való „építkezés” sajátos „poétikája”.

 

• Lényegében anti-poétika keletkezik; a mellékes elemekre való koncentrálás felbomlasztja a verset, egyben a lírát is.
• Az így kiherélt líra alkalmatlanná válik funkcióinak betöltésére.

 

A poétikai bomlást erkölcsi relativizálódás követi.

 

• A poétikai értékek „megsemmisítését” követi az erkölcsi értékek viszonylagossá válása.
• A költészet belterjessé válik, és a hatalom szolgálatába áll.

 

Néhány igen fontos kérdést kell feltennem ezzel kapcsolatban:

 

Valóban „szétesett” a világ?

 

• Nem a világ „esett szét” – ahogy a modern líra prókátorai hirdetik unos-untalan.
• A világ a korábbi korszakokban legalább ugyanannyira „szétesett” volt, mint a „modern” időkben – sőt még sokkal jobban is.

 

A líra szétesése, belterjessé válása milyen kapcsolatban van az ideológiák alakulásával?

 

• A XIX. század és a XX. kezdete a végzet korszaka volt. A tudományban mindenütt a „szükségszerűség” alapján igyekeztek a világot értelmezni.
• Isten fölöslegessé vált, a természettudomány de facto a deizmus álláspontjára helyezkedett.
• A XX. század új tudományos elméletei a lírát nem a végzet megkérdőjelezésének, hanem önmaga relativizálásának irányába vitték.
• A líra a század során általában a baloldali ideológiák és eszmék szolgálatát tekintette az egyetlen helyes filozófiai alapállásnak. A második világháború után ez elmerevedett, a hivatalos líra szinte mindenütt a baloldal mellett áll.
• A liberalizmus a század végére ugyanúgy „szétesett”, ahogy a líra – mára helyenként már olyan „jogok” deklarálását igyekszik előmozdítani, amelyek nem szolgálják az emberiség egyetemes értékeit.

 

Visszatérnék a vershez.

 

Hogyan illusztrálja Parti Nagy elemzett műve a fentebb mondottakat? Egyelőre a vers nyitó részénél tartok, de a helyzet már itt is egyértelmű.

 

„Egy originál haza-ötlet
hiányzott péntek éjszaka.
Az égbolt füstös, lomha kotlett,
szállongott rím és vérszaga.”
 

Vázlatszerűen:

 

Kiindulópont (ötletkeresés a haza témájára) – a vers keletkezésének ideje, péntek éjszaka

 

↓

 

„Egy originál haza-ötlet
hiányzott péntek éjszaka.
 

↓

 

Megszületik a különös ötlet: 

 

„Az égbolt füstös, lomha kotlett,”

 

↓

 

Maga után vonzza a következőt:

 

↓

 

„rím és vérszaga.”

 

Úgy is mondhatnánk, megingott az alkotói fegyelem. A posztmodern ezt másképpen értelmezi, de aligha tagadhatja, hogy a forma primátust szerzett a tartalom felett.

 

A vershelyzet teljesen mellékes irányba tolódott el. A „kotlettszerű, rím- és vérszagú” égbolt alatt valószínűleg egészen más vers születik

 

Nézem tovább:

 

„Elmentem és megyek haza,
de hogy hová, az fel nem ötlött,
fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.”

 

A vers következő etapja.

 

„Elmentem és megyek haza",
 

A „haza” szó többféle jelentésére alapozott szójáték-kísérlet. Láthatóan halva született próbálkozás, gyermekes és idétlen.

 

„de hogy hová, az fel nem ötlött,

Rendületlenül folytatja, pedig inkább törölni kellene.

„Elmentem és megyek haza",
de hogy hová, az fel nem ötlött,
 

Így nagyon rossz. Kritikán aluli. Különösen Parti Nagytól.

 

„fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.”

 

Elsőre elég különös. Azt máris megállapíthatjuk, hogy itt is pazar keresztrímelést találunk.

 

„Elmentem és megyek haza",
de hogy hová, az fel nem ötlött,
fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.”

 

A rímelés tökéletes.

 

Csakhogy…

 

„Elmentem és megyek haza",
de hogy hová, az fel nem ötlött,
fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.”

 

A szép rímelés pyrrusi győzelem – kerékbe kellett érte törnie a magyar nyelvet.

 

Nézzük:

 

„Elmentem és megyek haza",
de hogy hová, az fel nem ötlött,”

 

Az első két sor után úgy tűnik, nem lesz nehéz ide megfelelő rímeket találni.

 

„fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.”

 

Vagy mégis?

 

Igazából határeset. Ugyanis ebben a két sorban nem csekély költői erőt találunk.

 

„fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.”

 

Remek költői kép: a fáradt agy a fellazult emlékezeten át kikönyököl…

 

Azt kell mondanom, észre sem vennénk a vaskos nyelvhelyességi hibákat, ha valami nagyon erőteljes, nagyon lendületes sor következne utánuk. A versben azonban nem ez történik:

 

„A Duna csak folyt és Plaza,
folyott le rajta kurd, török, lett,”

 

Fáradt József Attila-parafrázis következik utána. A lendület nem viszi tovább, magára van utalva:

 

„fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.”

 

Az ájultan hódoló Méltatók nyilván „zseniális nyelvi lelemény” címkével látják el. Nem az. Messze áll tőle:

 

„fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.”

 

Nézzük ezeket a nyelvi leleményeket:

 

„fellaza”

 

Ez egyszerű szócsonkítás. Mint az egykori Mézga család rajzfilmsorozatban a XXX. Században élő MZ/Y, aki „köb-ükunokai fokon” áll atyafiságban a főszereplővel. 

 

Szócsonkítás. Mi lehetett a kiindulópont? Ezek valamelyike:

 

• Fellazult
• Fellazított

 

Tagadhatatlan, hogy a „fellaza” ezekhez képest hordoz valamiféle jelentésbeli eltérést. A „fellaza” talán olyan állapotot óhajt jelölni, ami még nem olyan értelemben lezárt, nem annyira végleges, mint a kiindulópontot képző melléknévi igenevekben.

 

Arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy Parti Nagy ilyen jelentésbeli igénytől vezérelve tudatosan alakította volna így.

 

„fáradt agyam a fellaza”

 

A „haza” rímhívó szó mellé akarta helyezni – rímbe törte…

 

„memórián át kikönyöklött.”

 

Hasonló a helyzet itt is. ez egy „lírai könyökficam” – a kikönyököl igealak helyébe

 

„kikönyöklött.”

 

Hogy az „ötlött” igére rímeljen.

 

Megér vajon egy ragrím ennyit? Érdemes érte keresztre feszíteni a nyelvet?

 

Azért fontos ez a kérdés, mert ez teszi igazán mérlegre azt a „nyelvalakító készséget”, amiért Parti Nagy líráját Méltatói a leginkább magasztalják. A tanulmány elején idéztem egy interjújából:

 

„Játék a nyelvvel, rontása, törése, nyüstölése. De hát minden nyelvi mű létrehozása ez, játék a nyelvvel, kirakósdi, térbeli, időbeli dominó. Elemek megfelelése, viszonya, anyag, gyűrhető, alakítható, kiismerhetetlen és csodálatos anyag. Nyelvhús. Teremtés, munka, melyből és mely által létrejön, ha létrejön valami, ami működni kezd és működtében elhagy, több, legalábbis más lesz, mint amire szántad, szánódott. Valami, ami még konszenzuális, tehát hagyományozható, de már egyedi, egyszeri sosemvolt”

 

Érdemes egyenként felsorolni, mi mindent mond a nyelvvel való játékról Parti Nagy:

 

• Játék a nyelvvel,
• rontása,
• törése,
• nyüstölése.
• minden nyelvi mű létrehozása ez, játék a nyelvvel,
• kirakósdi,
• térbeli, időbeli dominó.
• Elemek megfelelése,
• viszonya,
• anyag,
• gyűrhető,
• alakítható,
• kiismerhetetlen és csodálatos anyag.
• Nyelvhús.
• Teremtés, munka,

 

Ez mind a nyelvi játékra vonatkozik. Első olvasásra is feltűnő, hogy a felsorolás meglehetősen vegyes. Van benne néhány, amely a költészetre minden korban jellemző:

 

• Játék a nyelvvel,
• minden nyelvi mű létrehozása ez, játék a nyelvvel,

 

De olyanok is akadnak, amelyeket nyugodtan megkérdőjelezhetünk:

 

• rontása,
• törése,
• nyüstölése.

 

Ez lenne a líra feladata?

 

Vajon mi az ellentmondás oka?

 

Folytatása következik.